Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
mereken. Ez a címertörésnek nevezett eljárás azt eredményezte, hogy Franciaországban és Itáliában csak a legidősebb fiú viselhette változtatás nélkül apja címerét (Angliában ezt még azzal szigorították, hogy ő is csak apja halála után), a fiatalabbaknak tört címert kellett használniuk. Angliában olyan szigorú szabályok alakultak ki erre vonatkozólag, hogy a pajzsra helyezett külön jelekből meg lehetett állapítani a címer viselőjének a pontos családi helyzetét. így például az első fiú lebegő tornagallért (az alsó szélén ormózott lebegő pólyát), a második félholdat, a harmadik ötágú csillagot stb. viselt a címerében. A házasságon kívüli („törvénytelen”) születést balharántszalag jelölte. Nálunk a címertörésnek nem alakultak ki olyan szigorú szabályai, mint Nyugat-Európában. A rokon családok címerei azonban hazánkban is igen gyakran eltértek egymástól, s nemegyszer egyéni megítélés kérdése, hogy ezeket az eltéréseket címertörésnek tekintjük-e, vagy feltételezzük, hogy az illető nemzetség (család) egyes ágai önállósultak, és saját címereket választottak. A címerek iránt érdeklődőket és a kutatókat egyaránt régóta foglalkoztató kérdés, mi a jelentésük a címerpajzsokon látható ábrázolásoknak. E kérdést általában igen nehéz, nemegyszer lehetetlen megválaszolni: régi címereink többsége pusztán pecsétek vagy egyéb olyan források alapján ismert, amelyek csak rajzot adnak, sőt még a címereket adományozó oklevelek is csak viszonylag ritkán térnek ki az egyes ábrázolások jelentésének a magyarázatára. így nekünk, a XX. század emberének kellene kitalálnunk, mit gondolhatott a például félezer évvel ezelőtt élt címernyerő (vagy esetleg a címer tervezője, rajzolója), amikor egy medvét, vadembert vagy egyéb címerképet kért, illetve rajzolt valamely címerbe. Még ha elmélyedünk is a címerfelvétel kora ideológiájának a tanulmányozásába, az eszmetörténeti, mentalitástörténeti kutatások pillanatnyilag távolról sincsenek még olyan eredmények birtokában, hogy a tudományosság igényével következtethessünk a legtöbb címerkép jelentésére. Persze ez nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben ne lehetne kielégítő valószínűséggel, sőt olykor szinte a tudományosan igazolható valóság tudatában egyes megállapításokat tenni. Már a régebben élt heraldikusok is felfigyeltek a beszélő címerekre, amelyeknek a jelentése egyértelmű utalást tartalmaz a címertulajdonosra, őt szimbolizálja. így könnyen érthető a 52
