Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

Lorberer család 1434-ben nyert címerének a babérfája (babér németül Lorbe[e]r); az 1518-as Armbrust-címer számszeríja (Armbrust = számszeríj) vagy Kecskemét jelenlegi címerében a kecske. Esetenként a pajzs színe is elárulhatta a címertulajdonos nevét, így például a Grünfeld-címerben a zöld - németül ’grün’ féld - mező. Hasonlóan egyszerű a magyarázat olyan esetekben is, amikor a címert adományozó oklevélbe beírták, mi mit jelent. Nagyon óvatosan kell eljárnunk azonban, ha az így leírt szimbólummagyarázatokra támaszkodva általánosítani akarunk. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a megadott értelmezés pusztán az adománylevélben leírt egyedi esetre vonatkozik, másra nem. Az 1429-ben kelt Kölkedy-címeradomány magyarázata szerint például a sasláb azt jelenti, hogy amit a címerszerzők az alázatosság és a vitézség körmével megragadtak, állhatatosan meg is tartják. Ezzel szemben egy, Habsburg Rudolffal (1273-1291) szemben ellenséges beállítottságú esslingeni forrás úgy nyilatkozik a saslábról, hogy az a madarak halálát jelenti. (A sas volt Rudolfnak, mint németrómai császárnak a címerállata.) Még tanulságosabb az egyik legnépszerűbb címerkép, az oroszlán szimbolikájának a változatossága különböző forrásokban. Az egyes állatokról alkotott középkori hiedelmek a Bibliának, a tisztelettel övezett egyházatyáknak és a természetleíró könyveknek az állításain alapultak. Az utóbbiak közül a Physiologus (Természetbúvár) volt a legnépszerűbb és a legismertebb. Évszázadokon át merítettek belőle - a valóságnak igen gyakran távolról sem megfelelő- „ismereteket”. Elsősorban a PhysiologusbóX ered többek közt az a középkori felfogás is, amely az oroszlánt az állatok királyává s a bátorság, a harciasság jelképévé alakította. Eme, a valósággal homlokegyenest ellentétes elképzelés szerint, az oroszlán mindig szemben támad, bömbölésével előre figyelmezteti áldozatát, erő, bátorság, nagylelkűség jellemzi, olyan tudattartalmak, amelyek teljes mértékben megfeleltek a középkori lovagvilág kívánalmainak, s amelyek a gyermekmesék révén többé-kevésbé még ma is élnek egyes elemeikben. Ennek a képnek nagyjából megfelel egy 1274-ben kelt oklevelünk magyarázata, amely az állat nagy erejét és harciasságát említi meg. Hunyadi János 1453-as címereslevelén (58. ábra), a részletes magyarázat szerint, a címernyerő, mint Magyarország kormányzója, a súlyos harcokban olyan bátorságot tanúsított, amely méltán hasonlitható az oroszlánéhoz, s ezt jutal-53