Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

A sisak, a sisakdísz és a sisaktakarók A címerpajzs fölött gyakran látható sisak is. A heraldika ko­rai évszázadaiban csaknem olyan fontos volt, mint a pajzs, egyes esetekben, az ún. sisakpecséteken pajzs nélkül, sisak­dísszel önállóan szerepelhetett (61. ábra). Geoffroy Plantage­­net zománc gyásztábláján a pajzs oroszlánjai közül egyet a si­sakra is ráfestettek (3. ábra). A korai heraldikában is alkalma­zott megoldás helyett azonban a sisakra plasztikusan ráerősí­tett sisakdíszek terjedtek el. (Az első ilyen „igazi” sisakdísz Baudoin flandriai grófé 1197-ből.) A heraldikai sisakok csata- és tornasisakok lehetnek. Az előbbiek közül a XII. század végétől kezdték használni a csu­porsisakot, amelyet több darab páncélból szegecseltek, lapos lemezzel fedtek. A szem magasságában egy-egy bevágás bizto­sította a kilátást, alsó részén légzőlyukak voltak (49. ábra). A sokkal nagyobb csöbörsisak jó száz évvel később jött divat­ba. Nagyobb, súlyosabb lévén a csuporsisaknál, a vállakra ne­hezedett (a fej szabadon forgott benne). Teteje lapos vagy kú­pos volt, szintén összeszegecselt páncéllemezek alkották, szemnyílásai a csuporsisakéhoz hasonlítottak, a száj magassá­gában rácsszerű áttörés látható (50. ábra). A csőrsisak egy év­századdal később, a XIV. század végén - XV. század elején vált divatossá. Mintegy 20 kilós súlya miatt szintén a vállon viselték. Alsó, a nyakat takaró része felívelt a szem magassá­gáig, ahol csőrszerűen előreállt. Itt érintkezett a fedőrésszel (51. ábra). A csuporsisak a XIII., a csöbörsisak a XIV. száza­di, a csőrsisak a XV. századi és későbbi címereken fordul elő, s ugyancsak a XV. századtól szerepelnek a tormsisakok is. A pántos sisaknál a csőrsisak csőre helyén többnyire öt-hét pánttól takart arcrész látható (52. ábra). Később (a keske­nyebbé váló) függőleges pántok mellett vizszinteseket is kezd­tek alkalmazni, így jött létre a rostélysisak (53. ábra). A sisakot az álló pajzs felső peremének a közepére helyez­ték általában, és többnyire szembenéz. Dőlt pajzsnál a maga­sabbra került pajzssarokra tették, jobbra vagy balra fordítva. Az élő heraldika korában a pajzsra csak egy sisak szokott ke­rülni (egyfejű személy viselte a pajzsot...). A hanyatló heral­dika azonban eltért ettől, s ha több címert egyesített egy pajzs-45

Next

/
Thumbnails
Contents