Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
főleg a XV. századtól kezdve nemegyszer pajzsra helyezve is ábrázolták őket. (A többi fiú - még ha ugyanazt a mesterséget folytatta is - az eredeti jegyen többnyire kisebb változtatást végzett.) Jóllehet színtelenül szoktak szerepelni, a heraldikusok foglalkoznak velük, mivel állandósult, öröklődő, pajzsra helyezett alakzatok lévén, a címerekkel kapcsolatos legtöbb követelményt kielégítik. Régi városaink kedvelt címerképei közé’ tartoztak a bibliai alakok és a vallási motívumok. Baja régi címere például az első emberpár megkísérlését ábrázolta; Vác címerein Szűz Mária szerepelt; Kecskemét ősi pecsétjén Szent Miklós (87. ábra). Általában szívesen örökítették meg a városok címereiken plébániájuk védőszentjét. De gyakoriak voltak a képzelet szülte címerképek is. Az egyszarvú (többnyire ágaskodó helyzetben ábrázolt), homlokán nőtt szarvval mutatott ló; a griff a sas és az oroszlán kombinációja: fejét, nyakát és szárnyát a sastól, teste többi részét az oroszlántól kölcsönözték. Szárnyas és glóriát visel a feje körül a Velence címeréből ismert Szent Márk oroszlánja. A kétfejű (háromfejű) sas olyan sas, amelynek a szimmetria kedvéért vagy díszítésként még egy (illetve kettő) fejet festettek. A sárkány több híres erdélyi család címerében szerepelt. Pikkelyes testtel, krokodiléhoz vagy griiféhez hasonló fejjel, hosszú farokkal szokták ábrázolni. A családi pajzsból belekerült abba a nevezetes cimerbe is, amelyet Bocskai István a hajdúknak adott. A hajdúk arany sárkánya a pajzsot mintegy rámaként körülvevő testtel, hasán vörös kereszttel látható, farkát háromszor a nyaka köré csavarja (99. ábra). Hajdúböszörmény mai címerének farkába harapó sárkánya a képzeletbeli címerállat modern változataként Bocskai fejedelemre és a hajdú hagyományokra utaló címerkép. A hárpia sas testére illesztett női törzsű és fejű szörnyalak, a szirén nőfejű tengeri szörnyeteg. A (klasszikus heraldikai) párduc feje a grifféhez hasonló, mellső lábai olykor a sasét, olykor az oroszlánét utánozzák, szájából gyakran láng csap ki, hátsó teste - mint Stájerország címerállatja mutatja - az oroszlánéra emlékeztet (48. ábra). 48. ábra 44
