Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
a megkötés is inkább a gyakorlati élet kívánalmaként alakult ki. Ha ugyanis különböző családok tagjai viseltek volna azonos címert, az nem lett volna alkalmas tulajdonjelölésre. Ezenkívül kölcsönösen veszélyeztették volna egymást, hiszen így az egyik család ellenségei a másik család tagjait is üldözték volna. A címerek kapcsán - főleg az előkelők közt - felmerült vitás kérdésekben gyakran bíróságok döntöttek. ítéleteikben többnyire annak a javára döntöttek, aki a vitatott címerrel régebben élt. Az ilyen jogvitákat többnyire el lehetett kerülni, ha valaki az uralkodótól - oklevélbe foglalt - címeradománytkértéskapott. Acímerek általában a családban apáról fiúra szálltak, egyes országok, nagy hübérbirtokok esetén azonban a földterülethez kötődtek, s az új uralkodó, hűbérúr annak a jeleként viselte őket, hogy azt a magáénak vallja. A nők viselhették apjuk és a férjük címerét is (az is előfordult, hogy a kettőt egyesítették), de gyermekük már csak a félj (tehát az apa) címerét örökölte. Ha több fiú volt, egyes országokban csak a legidősebb viselte tovább az atyai címert, a többiek valamilyen változtatást (címertörést) hajtottak végre rajta. Az újabb korban egyes országokban megpróbáltak bizonyos központilag meghatározott elveket érvényesíteni a heraldikában. így a XIX. század elején (Napóleon császársága alatt) Franciaországban az újonnan kialakult arisztokrácia és vezető hivatalnoki réteg tagjait, valamint az egyes városokat olyan heraldikai rendszerbe sorolták, amelynél a címerpajzsról azonnal le lehetett olvasni a címert viselő személy vagy város rangját. Hasonló megoldással kísérleteztek a múlt században Oroszországban is, ahol az egyes városok kaptak - a cári bürokrácia által kialakított hierarchiába történt besorolásuknak megfelelően - különböző címerpajzsokat. Ma ezek a szabályozások nem divatosak. Ahol még napjainkban is heroldmesteri hivatal működik, általában megelégednek annak a megkövetelésével, hogy a használatba venni kívánt címerek megfeleljenek a heraldika szabályainak, és eltérjenek az adott országban már használt címerektől. ^*-1— 17
