Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
A címerpajzs A pajzs a címer legfontosabb alkotórésze. Alakja a címertörténet során többször változott. Az élő heraldika korában többnyire a csatapajzs, illetve a tomapajzs alakját követte. A legkorábbi nyugati cimeres emlékeken többnyire a hosszúkás, nagy felületű, domború, úgynevezett normann pajzs fordul elő (3. ábra). E nagy pajzs később fokozatosan megkisebbedett, kialakult belőle a többnyire kissé kerekített oldalú háromszögű pajzs (7. ábra). Ez az idők során végbement kisebb arányváltozásokkal napjainkig használatban maradt. A XIV. században a kerek talpú vagy doborpajzs (8. ábra) terjedt el, majd a tárcsapajzs jött divatba. Művészi példáját láthatjuk Dürer saját kezűleg, 1523-ban rajzolt címerében (9. ábra). A tárcsapajzson a lándzsa megtámasztására kis bemélyedést alkalmaztak, olykor - a szimmetria kedvéért - ez mindkét oldalon szerepel. Ez utóbbi formát reneszánsz pajzsnak is nevezik. Számtalan továbbfejlesztett, sokszor agyondíszített, olykor elkorcsosult formája is fennmaradt. Az ilyen „pajzsszörnyeket” a csatákban már nem használták, csak a hanyatló heraldika ábrázolásain jelentkeztek. Itáliából terjedt el a reneszánsz korban a lófejpajzs, amelyet ugyancsak előszeretettel cifráztak. A modem heraldikában már ritkán fordul elő, s ha mégis, éppen szokatlanságával hívja fel magára a figyelmet. A közelmúltban Nyírbátor helyezte címerét lófejpajzsra (10. ábra). Volt, amikor a pajzsot négyzethez, téglalaphoz hasonlóan alakították ki (négyszögletű pajzs, Garai Miklós nádor 1377. évi pecsétjén -11. ábra), máskor, mint például a keszthelyi fazekascéh 1724. évi nagyobb pecsétjén, a pajzs talpának a közepére kis nyúlványt illesztettek (csücskös talpú pajzs, 12. ábra). Főleg nők használták a csúcsára állított rombuszt mintázó rutapajzsot. A barokk korban a címerrajzolók fantáziáját már nem kötötték az élő heraldika korának ténylegesen használt pajzsalakjai, így számos egyéb formát is kiötöltek: ovális, barokk rámás, kerek stb. pajzs. Az élő heraldika korában egyidejűleg különböző alakú pajzsok is használatba kerültek, így semmi meglepő nincs abban, hogy ugyanazon személy címere különböző alakú pajzsokon is megjelenik. Minthogy pedig a korai pajzsformák általában párhuzamosan tovább éltek e később kialakultakkal, a pajzsok formája csak annyiban hasz-18
