Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

bi pecsétnyomóra visszavezethető) címerén ovális pajzsban péksüteményektől körülvett koronás nőalak látható, akit mintha péksüteményekből állították volna össze. A nagyvázsonyi vargák címere magas sarkú, hegyes orrú, ráncos férficsizmát vagy sarut és magas sarkú női fűzős cipőt ábrázol. A keszthelyi fazekascéh 1724-ben vésett nagyobb pecsétjének a pajzsán blokk-korongon álló olasz korsót láthatunk leveles virágokkal, jobbról háromszögletű, balról négyszögletű fakéstől kísérve (12. ábra). Igen érdekes, hogy a céhzászlókon (de a lámpákon és egyéb tárgyakon is) szívesen alkalmazták díszítőelemként az országcímert. A Bach-korszak kétfejű sasos császári-királyi címerábrázolásait a politikai viszonyok változásával több céhzászlón lemázolták, de az is előfordult, hogy szentképet festettek az eltüntetett címer ovális pajzsos keretébe. Ez a megoldás nyilván annak tudható be, hogy a középkorban még világi, sőt hadi rendeltetésű céhzászlók a feudalizmus kései szakaszában már szinte kizárólag a felvonulások, egyházi körmenetek díszjelvényeivé váltak, s mint ilyenek éltek tovább. Az ellenreformáció hatására a céheken belül a XVIII. században már általában érvényre jutott a katolikus egyház befolyása. A vallásos szemlélet hatása olykor nemcsak a zászlókon, hanem az egyéb tárgyakra helyezett céhcímereken is megfigyelhető. így például a keszthelyi fazekasok címerének a sisakdíszeként a Szentháromság látható (a szokásos ábrázolásmódnak megfelelően az Atya és a Fiú közt a Szentlélek galamb képében - 12. ábra).

Jóllehet III. Ferdinánd király (1637-1657) címereslevelet állíttatott ki a magyarországi posztónyírók részére, általában mégis azt mondhatjuk, hogy az egyes céhek jelvényeit ritkán készítették képzett heraldikusok. így céhcímereink gyakran vétenek a címertan szabályai ellen. Mindamellett mégis sokszor megfigyelhető, hogy készítőik - gyakran tán inkább a városi vagy a nemesi címerek utánzásaként - a heraldikai szabályok betartására törekedtek. Ez különösen szembetűnik annak a szállásjelvénynek az ábrázolásán, amelyet a zirci kőműves-, ács-, cserepes- és kőfaragó céh készített 1823-ban. A címer négyeit pajzsának első, vörös mezejében kőművesszerszámok (körző, kőműveskalapács, kőműveskanál és háromszögletes függőón), második, kék mezejében kőfaragó szerszámok (körző, fabunkó, véső és derékszög), harmadik, zöld mezejében cserepesszerszámok, negyedik mezejében pedig ács-109