Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
Céhcímerek A nagyobb közösségeket reprezentáló állami, megyei, városi címereken kívül kisebb közösségek is választottak és használtak hazánkban jelvényeket, címereket. Ezek közül különös jelentőségre tettek szert az azonos (vagy kisebb helységekben rokon) ipart űzők testületéinek, a céheknek a címerei. Céhcímerek különösen a XVI1-XIX. századból maradtak ránk szép számmal. A néhai céhek tulajdonát képező valamennyi tárgyon előfordulhattak, leggyakrabban azonban pecséteken, ládákon, cégéreken, zászlókon és céhbehívó-táblákon láthatjuk őket. (Ez utóbbiak fémből vagy fából készült, leggyakrabban pajzs alakúra kiképzett céhjelvények voltak, amelyeket a tagság összehívására használtak. Aki egy ilyen táblát akasztott a nyakába, ezzel azt bizonyította, hogy a céhmester megbízásából jött, s amit mond, megbízójának hivatalos közleménye.) Amint Nagybákay Péter és más kutatóink vizsgálatainak az eredményei bizonyítják, hazai céhjelvényeink, céhcímereink bővelkednek a különböző iparágakra vonatkozó technikatörténeti, viselet- és művelődéstörténeti adalékokban. Emellett tanulságos néprajzi és heraldikai megfigyeléseket is lehetővé tesznek. A devecseri bognár- és pintércéh 1774. évi behívótáblájának a pajzsán látható hordó a korabeli borok tárolóedényét, a fölötte ábrázolt kádár fakörző és az alatta található kádárbunkó a két évszázaddal ezelőtti hordókészítés, a pajzs hátoldalán látható, a kocsikerék alatti bognárszekerce a kocsikészítés szerszámaival ismertet meg. Érdekes, hogy az egymástól távoli, de hasonló ipart űző céheknek a jelvényei hasonlítanak egymásra. A Veszprém megyei Devecsertől pár száz kilométerre fekvő Tállya bodnárcéhének a pajzsán is hordó és (fölötte) körző, valamint szerszámok szerepeltek. A pápai takácsok címere 1836-ban: vörös mezőben háromszög alakban összeállított vetélők, a vetélőkben lévő orsón vörös, fehér és kék fonál. Zöld mezőben ugyancsak három vetélőt ábrázolt a tósokberéndi takácsok 1860. évi zászlaja, míg a szabók kedvelt címerképe a XVII XVIII. századi pecsétek és a XIX. századi céhzászlók egybehangzó tanúsága szerint a nyitott olló volt. Sokszor nem annyira a szerszám, mint inkább a késztermék dominál a címerben. A soproni pékek 1689. évi (de 90 évvel koráb108
