Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
után is, jóllehet nem szlovák nemzetbeli királyoktól erednek. S a szlovák heraldikusok álláspontja szerint a városi címerekben látható szentábrázolások is fenntartandók, ha a pajzsban látható személy a város névadója volt! Persze mindez nem jelenti azt, hogy mindenáron fenn kell tartani a régi címereket. Főleg a barokk korában, a XVIII. században a Habsburg-királyok számos olyan városcímert adományoztak, amelyek nem váltak népszerűvé, nem elég esztétikusak, sőt olykor antiheraldikusak is. Ilyenkor nem kell félni az új címer választásától, s akkor sem, ha az illető település jellege időközben teljesen megváltozott, átalakult. Nem jelképezheti például a régi ekevas az időközben tekintélyes ipari várossá nőtt települést. Szükségképpen új jelvényt kell pajzsukra emelniük az új településeknek, több kisebb helység összevonásával keletkezett új városoknak stb. is. Az új címer megtervezésére több lehetőség van. Ha rendelkezésre áll olyan régi címer, amelynek felhasználhatjuk valamelyik motívumát, nyugodtan tegyük meg, s állítsunk melléje az új városra jellemző valamilyen modern, ugyancsak egyszerű ábrázolást. De a címerpajzsra helyezhetjük a város valamely híres, jellegzetes ipari vagy mezőgazdasági termékét (jó példa erre Makó címerének a hagymája), a város vagy környéke valamely természeti, építészeti vagy egyéb nevezetességét, mindezt a heraldika nyelvére „lefordított”, ízléses megfogalmazásban. Ott pedig, ahol erre lehetőség van, feltétlenül meg kell ragadni az alkalmat beszélő címer alkotására. Mindig lehetőleg a legkevesebb ábrázolást vigyük a pajzsra, s a lehető legjellegzetesebb formában! így érhetjük csak el, hogy azonnal felismerhető legyen, s ne tűnjék el a településükről mindent elmondani kívánó s éppen ezért jellegtelen városcímerek tengerében. Ha e szempontokat figyelembe vesszük, nagy a valószínűsége annak, hogy városunk jelképét a lakosság hamar megszereti, s országosan is hamar ismertté és elismertté válik. 107