Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

rűségre törekvés, amit Hatvan vagy Kecskemét címerében figyelhetünk meg. Ritka kivételként a címerképekben bővel­kedő címerpajzs is festhet jól. Viszonylag sikerültnek mond­ható ebből a típusból Békéscsaba címere, amely fehérrel (ezüsttel) és kékkel balharántosztott pajzsán a heraldikai íz­lést követő, ágaskodó, kétfarkú oroszlánt szerepeltet, jobb mancsában három búzakalásszal, a balban kalapáccsal, a pajzs bal felső sarkában leveles arany szőlőfürttel, míg az oroszlán talpa alatt gyárépület, a pajzstalp fehér (ezüst) hullá­mos pólyájában aranyban árnyékolt hal látható. Egyébként ez az egyetlen modem városcímerünk, amely a jobbról-balról el­helyezett olajág formájában pajzstartót is választott, s a vá­roscímereinkben gyakran szerepeltetett ötágú vörös csillagot sisakdíszként alkalmazza. Őszintén sajnáljuk, hogy az orosz­lán- és a szőlőábrázolás a balharántosztott pajzson nem vál­toztatja a mázait, valamint hogy a pajzs más címerképein is egymásra került két fém, az arany és az ezüst (a fehér) (92. ábra). Az előadottakból többé-kevésbé kitűnik, milyen városcíme­reket tart szerencsésnek e könyv írója. A döntő mindenkép­pen az, hogy az illető közösség a magáénak érezze azt a jelké­pet, amelyet a pajzsára emel. S itt az egyik legfontosabb elem az elfogadottság, a közismertség. Persze a hagyománytisztelet ellen súlyos kifogásként fel lehet vetni, hogy a tradicionális cí­mer többnyire letűnt korok ideológiájának a hordozója. Ez azonban aligha lehet ok az elvetésére, ha a régi címer valóban jó és kedvelt. Róma pajzsán ma is ott láthatók az ókori köz­társaságra utaló, a szenátust és a római népet megnevező be­tűk, de senkinek sem jut eszébe azzal vádolni a városi taná­csot, hogy e címer használatával két évezrednyit vissza szeret­né fordítani a történelem kerekét, és újra be akarja vezetni a rabszolgaságot. A kálvinizmus fellegvára, Genf címerében napjainkban is ott díszlik a fekete sas és az arany kulcs, a né­met-római császárság és a katedrális katolikus védőszentjé­nek, Péternek a szimbóluma, a város mégis a magáénak érzi és használja e címert. Ha északi államhatárunkat átlépjük, Szlo­vákia városaiban is szemlélhetjük azokat a vörössel és ezüsttel sávozott, kettős keresztes, liliomos címerpajzsokat, amelyeket több mint félezer évvel ezelőtt a magyar királyok adományoz­tak az akkor országukhoz tartozó városoknak. Becsülik, sze­retik és használják őket Magyarországtól való elszakadásuk 106

Next

/
Thumbnails
Contents