Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
91. ábra csétjein is megjelentek. Kardot tartó levágott kart látunk például Pordány (ma Rábapordány) 1693-as évszámot feltüntető pecsétjének a pajzsán (91. ábra). A XIX. század közigazgatási változásai (faluösszevonások, kerületi, majd körjegyzőségek szervezése) és ezzel párhuzamosan a gumibélyegzők elterjedése nem kedveztek a falusi címerábrázolásoknak. Az újonnan, több községből kialakult közigazgatási egységeknek nem volt saját címerük. A gumibélyegző használata kényelmesebb volt, mint a viaszpecsété, de a gumira sokkal nehezebben lehetett címeres vagy egyéb ábrát mélyíteni, mint a fém pecsétnyomóra. Az eredmény: a múlt század második felétől egymás után hagyták el falvaink pecsétnyomóikból a rajzot. A századfordulón országosan szabályozták a községek elnevezését, pecséthasználatát. Ekkor sok község a már csak feliratos pecsétváltozat mellett maradt, mások visszatértek a hagyományokhoz, s ismét címeres pecsétnyomót választottak. Ezek rajzát a Magyar Országos Levéltár véleményezte, s Felsenfeld Ignác budapesti bélyegzőgyára készítette el az új nyomók döntő többségét. 103
