Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
1949-től csaknem két évtizedig szünetelt a kommunális címerhasználat hazánkban. Az 1960-as évek kezdeményei után 1970-ben, majd 1974-ben rendelet, illetve minisztertanácsi határozat engedélyezte a városok számára, hogy a település történelmi múltjára és mai jellegzetességére egyaránt utaló helyi címert alkothassanak, használhassanak. (A városi címer nem helyettesítheti az államcímert, de városi hivatalos iratokra, levélpapírra, kitüntetésre, díszpolgári oklevélre stb. alkalmazható.) A közelmúltban valóságos roham indult meg a városcímerek használatba vételéért: minden városunk élni akart a lehetőséggel. A lelkesedés helyeselhető: a heraldika reneszánsza világszerte újra ismertté és népszerűvé tette a címereket, ezeknek szebbnél szebb példányait láthatták turistáink Európa különböző országaiban. Számos külföldi kapcsolat, testvérvárosi viszony alakult ki az elmúlt évtizedekben, mindezek, valamint a megnövekedett idegenforgalom egyaránt megkívánta, hogy városaink szép és kifejező, díszes jelképekkel rendelkezzenek. A címerek használatba vételének szigorú feltételt szabott az az előírás, amely a címertervre a Képző- és Iparművészeti Lektorátus hozzájárulását követelte meg. A várva várt szép régi vagy remekbe szabott új címerek helyett azonban különös új jelvények jelentek meg, amelyek éles bírálatot váltottak ki a napi sajtó hasábjain. Külföldön az a szokás, hogy az új címereket valamilyen szakmai intézménnyel véleményeztetik. Angliában a középkor óta ma is működik a címerkirály hivatala, más országokban a heraldikai társaság mond szakvéleményt, Csehszlovákiában külön e célból létrehozott, heraldikusokból álló bizottság elé viszik a címereket. Akármilyen különös, hazánkban a heraldika szakértőinek nincs beleszólásuk a városcímerekbe. Márpedig - az eddig engedélyezett városcímerek tanúsága szerint - a Képző- és Iparművészeti Lektorátus nem képviseli a heraldika szempontjait. E szempontok elhanyagolása annál sajnálatosabb, mert nem csupán heraldikai ízlésünk további romlására ad lehetőséget, hanem hazánkat a külföld előtt is lejáratja. Az örvendetesen fejlődő nemzetközi turistaforgalom során egyre több külföldi címerértő lépi át határainkat - és borzad el a világon általában érvényes heraldikai szabályokkal ellentétes címerek láttán. Ezt - az újságokban is több ízben napvilágot látott figyelmeztetések nyomán - végre az illetékeseknek is meg kellene szívlelniük! 104
