Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

1379-ben Újfalu már használt pecsétet (sajnos töredékesen maradt ránk). Szentkereszt, a későbbi Németkeresztúr (ma Deutschkreutz Burgenlandban) pedig növényi díszítésekkel övezett hármas keresztet ábrázolt pecsétjén. Ez a későbbi fejlődés során a XVIII. századra máltai keresztté egyszerűsödött, és beszélő címerként pajzsba került (90. ábra). A XX. század elején már latin keresztként ábrázolták. Viszonylag korai időszakra vezethetők vissza egyes baranyai mezővárosok, falvak pecsétjei is. Dunaszekcső 1710-ben használatba vett pecsétjét olyanról másolták, amelyen a szekcsői vár tornyán még ott díszelgett a török félhold.

A falusi pecsétek, címerek vésetei bővelkednek a nép mindennapi életéből mentett szimbólumokban: madár, lombos fa, szőlő, búzakalász, szerszám (45. ábra) egyaránt előfordulnak ábrázolásaikon. Békés megyében a vizenyős, nádas területeket előszeretettel szimbolizálják egy-két nádszállal. A halászat kedvelt jelképe a hal. Az ország legkülönbözőbb területein kedvelt szimbólum az ekevas, és számos falu (pl. 4L, 42. ábra) pecsétjének a pajzsára rákerült. A hódoltság kori török területtel határos vidékek falusi pecsétpajzsain látható ekevasas, csoroszlyás címerek olyan feltevés kialakulásához járultak hozzá, amely szerint ez a címertípus a XVI-XVII. században a parasztság önvédelmi szervezetének, a parasztvármegyének a megkülönböztető jelvénye lehetett. Úgy tűnik azonban, hogy az ekés pecsétek olyan, a töröktől távol eső országrészek falvainak a jelvényeként is szerepeltek, ahol a királyi seregek, illetve a nemesi vármegyék már hatékony védelmet tudtak biztosítani a török portyázók ellen, így a parasztvármegye nem fejlődött ki. A kutatások mai állása szerint valószínűbbnek tetszik, hogy nincs összefüggés a parasztvármegye és e címertípus között. Az ekevasat, csoroszlyát ábrázoló címerek, pecsétek nagyobb száma talán inkább azzal magyarázható, hogy az ekének ezek a legfontosabb vas alkatrészei a parasztság gondolatvilágában is kiemelt helyet foglaltak el, s így gyakrabban is ábrázolták őket. Érdekes megfigyelni, hogy - valószínűleg a városcímerek utánzásaként - a XVIII. században a mezővárosok szivesen ábrázoltak pecsétjeiken városfalat, tornyot. A nemesi községek pecsétrajzai a (későbbiekben bemutatandó) nemesi címerekkel mutattak gyakori rokonságot például a kard, az oroszlán felvételével. E címerképek azonban utánzásként olykor a nem nemesi falvak pe-102