Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papírkészítés művészete napjainkban

Lucfenyő (Picea abies)

Észak-Európában nagy erdőket alkot, Közép-, Kelet- és Dél-Európában is honos. 1000—2000 m magasságban fekvő területeken is előfordul. 20—50 m-re is megnő. Koronája csúcsos-kúpos. Ágai vízszintesen állnak vagy lecsüngnek. Tűlevelei, amelyek sötétzöldek, négyélűek, merevek és szúrós hegyűek, sűrűn és körkörösen ülnek az ágakon. Nyelük barna, amely a tűlevél lehullása után is az ágon marad. A toboz hengeres, lecsüngő, és egészben hullik le a fáról. A kéreg a törzs felső részén vöröses, alsó részén sötétbarna vagy szürke, és vékony leveles pikkelyekben válik le. Valamennyi fafajta közül a lucfenyőből készíthető a legjobb minőségű cellulóz és a legfehérebb facsiszolat, ezért a lucfenyő a papíripar legfontosabb nyersanyaga.

Jegenyefenyő (Abies alba)

Szinte egész Európában honos, a lucfenyővel vagy bükkfával vegyes erdőségekben. A lucfenyőnél igényesebb fafajta, nem minden talajt kedvel. 30—60 m magasra is megnő, egyenes törzsű. Koronája fiatal korában kúpos, később ellapul. Kérge világosszürke vagy szürkésfehér és sima. Tűi sötétzöldek, laposak, ún. kicsípett csúcsúak, fésűsen állnak. Tobozai hengeresek, álló helyzetűek, éréskor széthullanak pikkelyekre. Fája csomósabb, mint a lucfenyőé.

Erdeifenyő (Pinus silvestris)

Igen széles az elterjedési területe. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában egyaránt honos fafajta. Különösen a dombos-hegyes vidékeket kedveli, de a sík területek erdeiben is gyakori. Kitűnően alkalmazkodik a különböző éghajlati és talajviszonyokhoz. 20—40 m magasra nő. Levelei a törpehajtásokon kettesével-ötösével állnak, törzsükön hártyás burok fogja őket össze. Szürkészöldek, 4—5 cm hosszúak. A kéreg vörösbama. A fenyőfélék közül a papíripar legfontosabb nyersanyaga a lucfenyő után.

76