Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

"Soha el nem múló dolgokat készítünk"

De mindazonáltal néki nem nehezek,

Eleitiil fogva estek rajta ezek.

Jól tudhadd! miképpen törik a kendert, lent?

Szenvedni hát most is nem nagy újság ilyent. Eleitül fogva sorsa eképp forgott,

De azért senkire nem zörgött, nem morgott. Azért aki akar kapni becsületre,

E példábul légyen kész a kísértetre,

Mi is papirost becsüllyük, szeressük,

Illetlen s becstelen helyekre ne vessük, írjunk reá minden jó s hasznos dolgokat, Megtartya számunkra híven mindazokat.

Az ezer és hétszáz kilencven mikor folyt, Április hónapban Írtam ezeket Sólyt.”