Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
"Soha el nem múló dolgokat készítünk"
De mindazonáltal néki nem nehezek, Eleitiil fogva estek rajta ezek. Jól tudhadd! miképpen törik a kendert, lent? Szenvedni hát most is nem nagy újság ilyent. Eleitül fogva sorsa eképp forgott, De azért senkire nem zörgött, nem morgott. Azért aki akar kapni becsületre, E példábul légyen kész a kísértetre, Mi is papirost becsüllyük, szeressük, Illetlen s becstelen helyekre ne vessük, írjunk reá minden jó s hasznos dolgokat, Megtartya számunkra híven mindazokat. Az ezer és hétszáz kilencven mikor folyt, Április hónapban Írtam ezeket Sólyt.”
/