Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Többet, jobban
Többet, jobban Új nyersanyagok kutatása A papírgyártás története tulajdonképpen nyersanyagainak története — mondják a papírtörténészek. S valóban, az egyre fokozódó rongyhiány arra ösztönözte a papírkészítőket, hogy új nyersanyagokat keressenek, s ezzel egyidejűleg új eljárásokat dolgozzanak ki, mivel az anyagok változása általában szükségessé tette a technológia változtatását is. A papírkészítésnek évszázadokon át kizárólagos nyersanyaga — Kínát kivéve szinte mindenütt — a rongy volt. A rongykereslet növekedése új foglalkozási ágat hozott létre, a rongyszedést. Noha különböző jogok és szokások alakultak ki, a rongyszedők és a papírmalmok évszázadokon át civakodtak ellentétes érdekeik miatt. Példaként megemlítjük, hogy a papírmalmoknak válogatott rongyra lett volna szükségük, de a rongyszedők a válogatással soha nem kívántak bíbelődni. Ezért a válogatás munkája rendszerint a papírmalmokra hárult. A rongy mindig kevés volt, kivitelét egy-egy területről sokszor rendeletileg szabályozták. A velencei szenátus már 1366-ban úgy döntött, hogy a tartományban előállított és „a közösség számára olyannyira hasznosnak bizonyult papír” érdekében a Velencében gyűjtött rongyokat kizárólag helyben, a trevisói papírmalomban lehet felhasználni. (Érdekességként említjük meg, hogy a rongyszedők állítólag esős időben járták végig a házakat, hogy otthon találják az embereket. Innen származtatják azt a mondást, amely szerint „jön a rongyszedő, eső lesz!”.) A rongyhiány végigkísérte a papírkészítés történetét. 54
