Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
"Soha el nem múló dolgokat készítünk"
„Soha el nem múló dolgokat készítünk” A papírkészítés műhelytitkai A papírkészítéshez rongyot használtak fel, arrfelyet először gondosan szétválogattak, hiszen a vásárolt anyagban vegyesen volt pamut, gyolcs, zsákvászon vagy másféle hulladék. A szétválogatott rongyot ezután késsel feldarabolták, és a gombokat levágták. Ezt követően a rongyhulladékot mésztejbe áztatták, és fél évig hozzá se nyúltak. A mésszel kezelt rongyhulladék rostosítása a zúzómű feladata volt, egy teljes napon át foszlatták a nehéz kalapácsok az alapanyagot. A foszlatás utolsó órájában leengedték a vizet az anyagról, és mésszel dolgozták össze. A meszes masszát a zúzóműből átrakták az anyagszekrénybe, ahol két hétig tárolták, közben ütögetéssel tömörítették és naponként forgatták. A massza ezalatt a mész hatására kifehéredett. A folyamat következő állomása ismét a zúzómű volt, innen fél—egy napi mechanikai rostosítás után a papírkészítésre már alkalmas anyag visszakerült az anyagszekrénybe. Itt az ún. pépkótissal a nedvességet ütögetéssel eltávolították belőle, majd az anyagszekrényt leemelték a masszáról, mivel arra ismét szükség volt az újabb anyag előkészítéséhez. A masszát a merítőkádba hordták, és ott vízzel hígították. A híg pépet állandóan kevergetni kellett, hogy a kádban mindenütt egyenletes sűrűségű és eloszlású legyen. A híg papírpépből a merítőlegény egy ívnyi papírhoz szükséges mennyiséget kiemelt, és a szita gyors jobbrabalra-előre-hátra mozgatásával a vizet eltávolította, miközben a rostokat a rázással összekuszálta. A merítőszitáról a felső keretet leemelve a nedves papír-43
