Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

"Soha el nem múló dolgokat készítünk"

A papírkészítés ábrázolása régi metszetek nyomán

lapot a rakosólegény egy nemezlapra borította. A papírlap a nemezhez tapadt, a szitát leválasztották róla, a papírlapra másik nemezlapot fektettek, amelyre újabb papírlap került. A szita — amelyből rendszerint egy párat használtak — ily módon állandóan körforgásban volt a merítőlegény és a rakosólegény között. Amikor kb. 180 nemezlap — közöttük természetesen ugyanannyi papírív — feküdt egymáson, a rakatot deszkalappal leborították és a rakosóprés alatt néhány percig sajtolták. A nedves sajtolás után az íveket a nemezről leválasztották, egymásra helyezték. A finomabb — író — papírt újabb nemezek között tovább sajtolták, az egyszerűbb — csomagoló — papírt rögtön a szárítóhelyiségbe hordták, és ott 6—8 ívet egyszerre kötélre terítettek. A szárítóhelyiség legtöbbször a papírmalom padlása volt.

44