Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
A papír meghódítja a világot
Benjamin Franklin arcképe (de Staal rajza alapján készült rézmetszet) ködött. Számuk csökkenésének több oka volt. A papírmalmok egy részét időközben új tulajdonosok vették át, akik felhagytak a papírkészítéssel, és az épületet más célra hasznosították; más esetekben a berendezések használódtak el, és a tulajdonosoknak valószínűleg nem volt elég pénzük a felújításra, vagy nem tartották azt kifizetődőnek. A háború során is sok malom állt le, mivel megnehezült a nyersanyagellátás, és a szakemberek egy részét behívták katonai szolgálatra. Állandó volt a papírhiány, és ez a háború folyamán egyre fokozódott. A hadsereg mind nagyobb lőszerfogyasztásának kielégítéséhez ugyanis mind több papírra volt szükség (a papírt töltényhüvely készítésére használták). A Kongresszus a papírhiány enyhítése érdekében állami támogatást szavazott meg azok számára, akik új papírmalmokat állítanak fel, vagy a régi, használaton kívüli papírmalmokat újból üzembe helyezik. A fellelhető papírkészleteket zárolták, a papíripari szakembereket mentesítették a katonai szolgálat alól. A függetlenségi harcban részt vevő csapatok papírellátását a hadsereg főparancsnoka, Washington személyesen szabályozta. Ezekkel az intézkedésekkel sikerült a szövetségi államokban a papírellátás egyensúlyát újra megteremteni. A háború után, 1790 körül az Amerikai Egyesült Államokban már 80—90 papírmalom működött. Termelésük azonban így sem volt elegendő a kereslet kielégítésére, ezért továbbra is jelentős mennyiséget kellett az európai papírkészítőktől importálniuk.
