Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papír meghódítja a világot

Állatalakos vízjelek förendűek — ha csak te­hették — saját címerükkel ékesített vízjelű papírt használtak. A vízjelek között talál­kozhatunk emberalakos ábrázolással is. Eleinte szenteket, később katoná­kat, majd előkelő dámákat és urakat jelenítettek meg. Az előkelő ruházatú ala­kok a papír finomságának korabeli sajátos kifejezői. Kedveltek voltak az ál­latmotívumok is. Leggyak­rabban az ökröt, oroszlánt, leopárdot, macskát, ku­tyát, farkast, rókát, medvét, lovat, szamarat, tevét, szarvast, kecskét, birkát, elefántot, galambot, kakast, hattyút, kígyót és halat ábrázolták. A mitológiai alakok közül az egyszarvút, a sárkányt és a szirént láthatjuk vízjelként a régi papírokon. Wisso Weiss, a neves papírtörténész olyan, 1800-as évek­ben készült vízjeleket fedezett fel, amelyek a francia forra­dalom jelszavait: Liberté, Egalité, Fraternité (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség) tartalmazták. A vízjel tehát adott esetben a politikai állásfoglalás eszközévé is vált. Az emberiség történetében egymást követő háborúk nagy terheket, sok nyomorúságot és szenvedést róttak minden népre. Az emberek békevágya a vízjelekben is kifejeződött : a vízjelek gyakori motívuma a galamb olajággal és a PAX felirat. A papírmalmok vízjele az idők folyamán többször vál­tozott meg, még akkor is, ha az alapmotívum ugyanaz ma­radt. Ez talán részben a sziták elhasználódásának is tulaj­donítható, mert az új szita készítésekor a korábbi vízjelet nem tudták (vagy nem is akarták) pontosan reprodukálni. Ez a tény nagy segítséget nyújt a történészeknek a kel­tezetlen okmányok, iratok korának megállapításában. 34

Next

/
Thumbnails
Contents