Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Egy csodálatos anyag születése

Тара Északkelet-Új-Guineából (Néprajzi Múzeum, fotó: Gyerkó Tibor)

Az íráshoz használatos tapát — amelyet bízvást nevezhetünk a papír egyik közvetlen előzményének — keskeny, mintegy 2,5 cm szélességű háncscsíkokból készítették. A csíkokat általában vízben áztatták, majd néhány órán át fahamu lúgjában főzték. Ezután vízben mosták, majd a nedves csíkokat falapra egymás mellé helyezték. Az így kirakott négyszög alakú háncssorra keresztirányban, vagy esetenként átlós irányban is, újabb csíkokat fektettek, és az így kialakított lapot ütögetéssel eggyé nemezelték. A rostlemezt a napon megszárították, és csak ezután választották le a falapról.

A maják az általuk előállított tapaszerű íráshordozó anyagot huunnak nevezték. Ma Drezdában őrzik azt a díszes kivitelű huunra írott könyvet (Codex Dresdensis), amely a spanyol hódítók által elrabolt kincsekkel együtt került Európába. A kódex 20 cm magas és leporellószerűen hajtogatták össze. Teljes hosszúsága 380 cm.

A párizsi Nemzeti Könyvtár birtokában van a Codex Peresianus, a madridi Amerika Múzeumban pedig a Codex Tro-Cortés. A maja kódexek fügefaháncsból készültek, amelyet mésszel bevonva tettek írhatóvá. A maják a háncscsíkokat nem főzték, módszerüket az aztékok fejlesztették tovább. Ők amatlnak nevezték papírszerű anyagukat.

Dard Hunter, a világ első papírmúzeumának megalapítója a század elején még személyesen láthatta a mexikói otomi indiánok ősi módszer szerinti tapakészítését. Ezt a tapát azonban már nem íráshoz, hanem kizárólag misztikus célokra használták fel. (А XX. század elején már az egész vi15