Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Egy csodálatos anyag születése

Ékírásos sumer agyagtábla (Szépművészeti Múzeum, fotó: Szenczi Mária)

Az ókori Egyiptomban íráshordozóként papirusznádból készített papiruszt használtak. A papirusznád, a Cyperus papyrus, ez az állóvizet és mocsarat kedvelő növény a legnagyobb mennyiségben a Nílus partvidékein és árterületein fordult elő. Mivel az ókorban rendkívül sokféle célra hasznosították, egyebek között kötelet, csónakot, gyékényt készítettek belőle, a vadon növő papirusznád nem elégítette ki a szükségleteket.

A papiruszültetvények tehát fontos szerepet játszottak a Földközi-tenger délkeleti partvidéke területeinek gazdasági életében. Az ültetvények részben állami, részben magántulajdonban voltak. Egy közel kétezer éves szerződésben olvashatjuk, hogy Akhileusz leánya, Dionysia „évi ötezer, mindenféle levonástól és költségektől mentes ptolemaiosi ezüst drachma bérösszegért” a Kolpos nevű helyen levő papirusznádast művelésre átadja Hierax és Papos nevezetű perzsa leszármazottaknak, akik „átveszik erre az időre a bérletet, de nem szabad nekik a bérletben alkalmazott munkásoknak a kolposi munkabéreknél többet

Papirusznád (Cyperus papyrus) (fotó: Pócs Tamás)

9