Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Egy csodálatos anyag születése
Egyiptomi halotti papirusztekercs részlete az alvilágban hajózó napbárka képével (fotó: Szenczi Mária) fizetni, azonkívül tartoznak évenként száz hatköteges papiruszrakományt külön beszolgáltatni, ... azonkívül kötelesek a csatornákat és a keresztcsatornákat saját költségükön feltölteni, kiásni, új mederbe terelni és hajózhatóvá tenni úgy, ahogy azokat átvették, ha pedig támadás, árvíz vagy rombolás érné, vagy valami istencsapás sújtaná a bérletet, mindez nem tartozik Dionysiára, és a bérlőknek nem szabad a bérletet idő előtt cserbenhagyni. .(Fordította: Moravcsik Gyula.) A szerződés természetesen papiruszra íródott, görög nyelven... Hogyan készítették a papiruszt, azt az íráshordozó anyagot, amely az ókori kultúra oly sok jelentős emlékét menekítette át számunkra? A papiruszcserje rostos szárából vékony szeleteket vágtak, amelyeket egy vízzel nedvesített deszkalapon szorosan egymás mellé helyeztek és simára kalapáltak. Ezekre azután keresztirányban újabb csíkokat fektettek, és fakalapáccsal további nedvesítés közben a két sort összedolgozták. A papiruszlapokat a napon megszárították, majd egy e célra kialakított kő- vagy csonteszközzel a felületüket simára csiszolták. A papiruszlapokat összeragasztották, és tekercsekbe göngyölítve hozták forgalomba. A ma ismeretes legrégibb papirusztekercs mintegy négy és félezer éves, ami azt jelenti, hogy ezt az anyagot több mint három évezreden át használták írásra. Gyártása csak a X—XI. század körül szűnt meg. Az egyiptomiaké mellett a szicíliaiak papiruszkészítéséről is maradtak fenn emlékek — feltehetően részben ők 10
