Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Mire használjuk?

Az önátíró papírok szerkezete (a nyomás hatására a festéket tartalmazó mikrokapszulák felrepednek, és a másolaton megjelenik az írás)

meg. Ennek lényege, hogy a papír hátoldalát festékanyagot tartalmazó mikrokapszulás mázzal vonják be. íráskor ezek a kicsiny edénykék azokon a helyeken, ahol a toll végigfut a papíron, megrepednek. A kifolyó festékanyag tehát a másolati példányon mindazon helyen látható, ahová az első példányon írtak. Vannak nem látható festékek is, ezeket elő kell hívni. Ilyenkor a másolati oldal íráshordozó felületét előhívót tartalmazó anyaggal vonják be, tehát az első példány hátlapján megrepedt kapszulák tintája az íráshelyeken a másolat előhívó anyagának hatására válik láthatóvá.

A mikrokapszulás elven működő másolópapírok kiküszöbölték a korábbi önátíró papírok hátrányos tulajdonságát, egyúttal a meghatározott számú másolattal készítendő bizonylatoknál (pl. repülőgépjegyek) az utolsó másolati példány alá helyezett elválasztó lap feleslegessé vált. A megoldás titka: az utolsó másolati példány olyan papírból készül, amelynek hátoldala nincs mikrokapszulás mázzal bevonva.

Másolatra nem mindig pont akkor van szükség, amikor valamilyen irat elkészül. Sokszor később kell róla kópiát készíteni. Erre a célra szolgálnak a másológépek, amelyeknek első típusai fényérzékeny anyagok felhasználásával működtek. Az eredeti példányt átvilágították, és egy fény106