Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 20 A XVIII. században a termelésben nagy változás következett be: megjelentek az első gépek, a fonógép, a szövőgép, a gőzgép — megkezdődött az ún. ipari forradalom. A gépek vasból készültek. Megnőtt a vas iránti kereslet. Űj érctelepeket kellett tehát találni, ehhez viszont meg kellett vizsgálni, hogy a szerte fekvő ismeretlen ásványok nem tartalmaznak-e valamilyen fémet. Az ehhez a feladathoz szükséges módszerekből új tudomány fejlődött ki: a kémiai analízis, azaz vegyelemzés. Ha valamire társadalmi igény van, mindig előkerül az ember, aki megalkotja. Jelen esetben Torbern Bergmannak hívták. 1735. március 20-án született Svédországban. Orvosi tanulmányokat folytatott. 1767-ben az ősi uppsalai egyetemen a kémia profeszszora lett. Persze előtte is volt bizonyos fajta vegyelemzés, hiszen már az ókorban meg tudták állapítani, hogy az arany hamis-e vagy nem. Bergmanra várt azonban a feladat, hogy az elszórt gyakorlati ismereteket rendszerezze, azokat tudománnyá kovácsolja össze. Nem véletlen, hogy svéd ember tette ezt: ott volt a bányászat a legfejlettebb. Bergmannak, e szorgalmas tudósnak alkotó, csöndes, izgalmaktól mentes élete volt. Még csak csillogó tudományos felfedezés sem fűződik nevéhez. Egymás Torbern Bergman (Egykorú festmény nyomán). után tette közzé viszont közleményeit és könyveit: a víz vizsgálatáról, az ércek vizsgálatáról, a drágakövek vizsgálatáról, a vas vizsgálatáról stb. Ezeket mindenütt felhasználták, hatásuk nagyon nagy volt. Életében nagy tekintélyre tett szert Európa-szerte. Müller Ferenc, a tellúr felfedezője is őt kérte meg Nagyszebenből, ellenőrizné: valóban új elem-e, amit felfedezett. Az első magyar nyelven írt kémiai tárgyú könyv, Nyúlás Ferencnek 1800-ban megjelent Erdélyországi orvosi vizeknek bontásáról című munkája is Bergmant vallja mesterének. A sok munka az egészségtelen laboratóriumban megtámadta Bergman egészségét; hosszú betegeskedés után, fiatalon, 1874-ben meghalt. Sz. F.
