Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Március

Március 18

Az űrkutatás szenzációs és kevésbé látványos eseményei szervesen illeszkednek távolabbi nagy tervekbe, melyek megkövetelik, hogy az ember tevékenységi körét a kozmikus térségre is kiterjessze. Ennek tudatában is megállapíthatjuk: kevés űrkutatási eredmény keltett akkora feltűnést és elragadtatást, mint amikor 1965. március 18-án Alekszej Leonov szovjet őrnagy a Föld körül keringő Vosztok-2 űrhajóból kilépett a kozmikus térbe. Üttörő vállalkozása annak bizonyítéka lett, hogy megfelelő védőruhában az ember ebben a környezetben is képes tevékenykedni. Az első űrséta jelentőségét akkor ismertük fel igazán, amikor a következő évek során amerikai és szovjet űrhajósoknak a világűrön keresztül át kellett szállniuk másik űrhajóba. A jövő tervek pedig űrállomások összeszerelését követelik meg az embertől.

Az űrhajóból kilépő ember megőrzi a keringő űrhajó sebességét, vele együtt keringene akkor is, ha nem lenne „köldökzsinórral” az űrhajóhoz kötve.

Leonov őrnagy húszperces kinttartózkodása alatt a föld körüh pálya egy negyedét futotta be, közvetlenül szemlélhette az alatta elúszó szárazföldeket, tengereket és a légkörben úszó felhőket. így minden korábbinál tökéletesebb fényképfelvételeket készített a Föld felszínéről.

Az űrhajó elhagyása a földközeli feladatokon túl

elengedhetetlenül szükséges azokban a kutatómunkákban, amelyek a Holdon és később a szomszédos bolygókon várnak az emberre. A holdraszállás sem lett volna lehetséges ezek nélkül a kísérletek nélkül. Ebben a jelentős úttörő kísérletben Leonov űrhajós társának, Pavel Beljajevnek is fontos szerepe volt.

K. Gy.