Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 16 A „Térbaj” (szifilisz, luesz) még nem is olyan régen igazi népbetegség volt: sok millió ember szenvedett tőle. Tüneteit évszázadok óta jól ismerték az orvosok, a betegség megállapítása mégis gyakran nehéz volt, mert tünetei igen változatosak — sőt, néha nincsenek is. A századforduló után, amikor mind alaposabban megismerték a fertőző betegségek kórokozóit, sokan foglalkoztak a fertőzöttség kimutatására szolgáló laboratóriumi reakciók kidolgozásával. Két francia kutató, Bordet és Geugon nevéhez fűződik az ún. komplementkötési reakció elvének kidolgozása, ami a vérben levő ellenanyagok közvetett módszerrel történő kimutatása. Nem sokkal azután, hogy felfedezték a vérbaj kórokozóját (a Spirocheta pallidát), egy német tudós, August Wassermann (1866—1925. március 16) kidolgozta e betegség megállapításának pontos módszerét, amely világhírt szerzett neki. Ez 1906-ban történt, és azóta a nevét viselő Wassermann-reakciót milliószámra végzik a világ összes laboratóriumában. A fentebb említett komplementkötési reakciót használta fel, amely az immunbiológiai reakciók közé tartozik. Lényege az, hogy a beteg vérsavójában kimutatja a jelenlevő ellenanyagot, amelyet a szervezet a kórokozóval szemben kiválasztott. Az egészséges ember vérében természetesen nincsen ellenanyag, vére „Wassermann-negativ”. Az ellenanyag mennyiségére utal a Wassermann-pozitivitás foka, amit keresztekkel jelölnek (egy, két, három „keresztes” vér). Wassermann a berlini egyetem orvostudományi karán végzett, majd Robert Kochnak, a nagy bakteriológusnak az intézetébe került. Különösen az immunbiológiai kutatás érdekelte, és hamarosan a Koch Intézet immunológiai osztályának vezetője, 1902-ben az immunológia professzora lett. Első eredményeit a kolera, a tífusz és a diftéria immunológiai problémáinak kutatása terén érte el. ö mutatta ki azt is, hogy az influenza kiállása után is immunitás marad vissza, de ez az immunitás — ellentétben a más fertőző betegségek átvészelésekor kialakult immunitással — csak viszonylag rövid ideig tart. Ezért törnek ki újra meg újra influenzajárványok. Sz. 8.
