Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 21 1903. február 21. nevezetes dátum a meteorológia történetében : ezen a napon példátlan méretű színes poreső zúdult Európa nagy részére, vagyis olyan éghajlatú országokra, amelyekben a poreső a legritkább természeti jelenségek közé tartozik. (Nálunk Magyarországon például annyira ritka, hogy a legtöbb ember még sohasem látott ilyent.) Földünk szárazföldi területeinek körülbelül egynegyedét sivatagok foglalják el, ahol éveken, néha évtizedeken át nem esik eső. A nappal és az éjszaka között olyan mértékű hőmérséklet-különbségek lépnek fel, amelyek nálunk elképzelhetetlenek (24 órán belül 40—50 fokos ingadozások). Ezért a sivatag kőzeteinek felszíne erősen rombolódik, és rendkívüli mértékű a porképződés. Jellemző a sivatagok éghajlatára az is, hogy élénk széljárás uralkodik, gyakoriak a heves szélviharok. A szél azután óriási portömegeket ragad fel a felszínről, és messzire elszállítja, amíg csak a porszemek lassan ki nem hullnak a levegőből. Különlegesen erős szélviharok a port több ezer kilométerre is elvihetik a sivatag határain kívülre. Ez történt 1903 februárjában is: egy rendkívül erőteljes délkeleti szél szaharai légtömegeket sodort Európa nyugati országai felé. A meleg délkeleti szélből egyedül a Brit-szigetekre tízbillió tonnányi sivatagi por hullott le. A porvihar összesen három napig tartott, csak február 23-án ért véget. Ez volt a legnagyobb poreső, amelyet Európában a történelmi idők folyamán megfigyeltek. Többféle bizonyítéka van, hogy a por valóban a Szaharából és nem a Földnek valamilyen más vidékéről származott. Először: a légtömegek vándorlásának útját nyomon lehet követni a meteorológiai szolgálatok időjárási térképeiről. Másodszor: a lehullott színes por vegyi és geológiai vizsgálata megmutatta, hogy ilyen por Európában közönséges körülmények közt nem fordul elő. A. L.
