Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Febuár

Február 20 A К-vitamin felfedezése Mivel Dánia állattenyésztő ország, így érthető, hogy az állattenyésztéssel tudományos fokon is rendkívül behatóan foglalkoznak. A húszas évek végén a kop­penhágai egyetem biokémiai intézetében Henrik Dam vezetésével erőteljesen vizsgálták, hogyan fejlődnek a csirkék zsírtalan táplálékon, vagyis tud-e a szerve­zetük szénhidrátból zsírt készíteni. (Az emlősállatok szervezete ugyanis tud.) A régebbi kísérletek arra utalnak, hogy a csirkék elpusztulnak zsírtalan táplá­lékon. Koppenhágában is ezt tapasztalták, de ha a táplálékhoz A- és D-vitamint adtak (erre a két zsír­ban oldódó vitaminra a szervezetnek okvetlenül szük­sége van), akkor a csirkék életben maradtak, sőt a szervezetükben zsír képződött. A szárnyasok is „tud­ják” tehát azt, amit az emlősök, csak A- és D-vita­mint kell kapniuk „segítségül”. A kísérletek közben Dam azt tapasztalta, hogy a csirkéket furcsa „betegség” támadta meg. Hajszál­ereikből vérzés indult meg, a bőr alatt, az izmokban és más szervekben bevérzések támadtak. Többen arra gondoltak, hogy a vérzések oka a jól ismert C-vitamin hiánya, amely skorbutot, egy ugyan­csak vérzésekkel járó betegséget okoz. C-vitamint ad­tak tehát a csirkéknek, de azok nem gyógyultak meg tőle. Évekig tartó kutatás tisztázta, hogy a vérzéseket egy másik vitamin hiánya okozza — amelyt t К betű­vel jelöltek —, éspedig oly módon, hogy a hajszálerek falának áteresztőképessége nagymértékben megnő, ha a szervezetben K-vitamin-hiány áll fenn. Dam és munkatársai 1935-ben fedezték fel a K-vitamint, majd hamarosan megállapították vegyi szerkezetét is. Ma a К-vitamint az orvostudomány igen gyakran és eredményesen használja a vérzékenység bizonyos for­máinak leküzdésére. Henrik Dam 1895. február 20-án született Koppen­hágában. Egyetemi tanulmányait is ott végezte, ve­­gyészi diplomát szerzett, tudományos pályafutása szülővárosában kezdődött. A К-vitamin felfedezése és előállítása után vitamin­­kutatással foglalkozott továbbra is. 1940-ben előadó­­kőrútra szóló meghívást kapott az USA-ba. Eleget tett a meghívásnak — s mivel közben a fasiszta Németország megszállta Dániát, nem tért vissza Kop­penhágába, hanem az Egyesült Államokban maradt. 1943-ban orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Hazája felszabadulása után visszatért, folytatta a zsírok anyagcseréjével kapcsolatos biokémiai kutatá­sait. Sz. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents