Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 14 „Magas szélességi fokokon bejártam a Déli-óceánt, és ennek eredményeképpen kétségbevonhatatlanul megcáfoltam a kontinens létezésének lehetőségét, amely, ha léteznék is, csak a sark közelében, hajóval elérhetetlen helyen lenne ... Véget vetettem a déli kontinens további keresésének, amely két évszázad alatt több tengeri hatalmat állandóan foglalkoztatott. . . Nem vonom kétségbe, hogy a sark közelében lehet kontinens vagy jelentékeny földrész. Ellenkezőleg, biztos vagyok abban, hogy ilyen föld van, és lehetséges, hogy láttuk is egy részét.” Ha csupán ez a meghatározás lett volna James Coole angol felfedező érdeme, máris kiérdemelné az emberiség elismerését. Ez az eredmény azonban csak töredéke azoknak az eredményeknek, amelyeket három expedíciója alapján szerzett. Cook mindhárom expedícióját a XVIII. század második felében vezette a világtengeren. Resolution nevű hajójával 1773-ban és 1774-ben háromszor is áthaladt a Déli-sarkkörön! A nagy fölfedező szegény yorkshire-i gazdasági cseléd kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1728-ban. Csupán 13 éves korában jutott el az iskolába, és öt évvel később került először vitorlásra. Rátermettségét bizonyítja, hogy 1752-ben, 24 éves korában már a kapitány helyettese. Mielőtt első, csendes-óceáni expedíciójára indult volna, 1768-ban már Űj-Fundland és Labrador körül értékes megfigyeléseket végzett. Cook első felfedezéseit Polinéziában tette, és megismerte Nagy-Britannia „antipólusát”, Űj-Zéland kettős szigetét és Ausztrália keleti partvidékét. A második út a déli kontinens keresésének jegyében telt el, és sok-sok sziget felfedezésével járt. Harmadik útján a Csendes-óceán északi részén végzett megfigyeléseket, és itt érte a tragikus halál; 1779. február 14-én elesett a szigetlakókkal vívott harcban. P. B. P.
