Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 13 Ki ne látott volna már vizeletvizsgálatról szóló laboratóriumi leletet ? A nyomtatott lelet első sorában ez áll: fajsúly. Utána pedig: fehérje. Fontos diagnosztikus jel ugyanis, hogy van-e fehérje a vizeletben vagy nincsen. Rendes körülmények között nincsen, mert a vese — amely a vérből „kiszűri” a szervezetre ártalmas vagy fölösleges anyagokat — nem ereszti át a fehérjéket. Mégis elég gyakori, hogy a laboratóriumi vizsgálat a vizeletben fehérjét mutat ki. (A „pozitív” fehérjelelet nem mindig jelent betegséget. Mindenesetre fehérje-pozitivitás esetén az orvos feladata annak a megítélése, hogy betegségről vagy pedig olyan okról van szó, amely nem tekinthető betegségnek.) A legegyszerűbb fehérjevizsgáló módszer a szulfoszalicil-próba: a vizeletet tartalmazó kémcsőbe 20% töménységű szulfoszalicilsavat cseppentenek. Ez a sav kicsapja a fehérjéket, a fehérjét tartalmazó vizelet tehát hatására elveszti átlátszóságát: zavarossá válik. A zavarosodás foka attól függ, hogy mennyi fehérje van a vizeletben. Bizonyos vesebajok esetében a vizeletben elég sok fehérje jelenik meg. Ilyenkor fontos a kiürített fehérje pontos mennyiségi meghatározása. Ez ugyanis egyfelől tájékoztatást ad arról, hogy mennyi fehérjét veszít a szervezet, másfelől tájékoztat a vese állapotáról, a betegség javulásáról vagy éppenséggel a súlyosbodásáról. Egyszerű fehérjepróbákkal azonban a fehérje mennyiségét nem lehet megállapítani, mérni. Georges Hubert Esbach párizsi orvos (született 1843-ban, meghalt 1890. február 13-án) volt az első, aki kidolgozta a vizeletben levő fehérje mennyiségi meghatározásának módszerét, és ezzel fontos diagnosztikus eljárást adott az orvosok kezébe. Az eljárás lényege a következő: a vizeletet 24 órán át gyűjtik. Azután meghatározott mennyiséget az Esbach-féle albuminométerbe (fehérjemérő) öntenek, és hozzátöltik az Esbach-féle reagenst, amely pikrinsav, citromsav és víz keveréke. Az albuminométeren (tulajdonképpen pontosan meghatározott űrtartalmú kémcső) fokbeosztás van. A vizelet-reagens keveréket összerázzák, és 24 óráig félreteszik. Ezalatt a fehérje kicsapódik és leülepszik. A leülepedett fehérje menynyisége a fokbeosztáson leolvasható: egy liter vizeletre számítva grammban adja meg a fokbeosztás a kiürített fehérje mennyiségét. A múlt században kidolgozott Esbach-eljárást mind a mai napig használják. Sz. S.
