Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 12 Az atomhő Ez a cím úgy hangzik, mint egy jelenkori, „atomkori” fogalom, pedig nem az. Régi természettudományi törvényben szerepel, melyet 1819-ben mondott ki Pierre Louis Dulong, aki 1785. február 12-én született, és Alexis Petit, a párizsi École Polytechnique két tanára. Dalton a múlt század elején alkotta meg az atomsúly fogalmát. Rossz kísérletező lévén azonban, az ő számértékei pontatlanok voltak. Berzelius svéd kémikus nevéhez fűződik az atomsúlyok pontosabb meghatározása. Ez elsősorban vegyelemzési, analitikai munka volt, és Berzelius valószínűleg a valaha élt legnagyobb analitikus. Ám a legpontosabb analízis sem tudta kiküszöbölni azt az elvi bizonytalanságot, hogy csak feltételezni lehetett, hány atom képez valamilyen vegyületet. Márpedig ettől sok függ. Analízissel meg lehet például állapítani, hogy az ezüstoxidban 6,75- ször több az ezüst, mint az oxigén. Ha az oxigén atomsúlya 16, és ha a képlet AgO, akkor az ezüst atomsúlya 108, ha viszont a képlet Ag20, akkor csak 54. Miután ezt nem lehetett tudni, előfordult, hogy Berzelius első atomsúlyai közül néhány éppen a kétszerese vagy a fele volt a helyesnek. Dulong és Petit megállapították, hogy az atomsúly megszorozva az illető elem fajhőjével (fajhő = = 1 gramm anyag hőmérsékletének 1 °C-kal való emeléséhez szükséges hő mennyisége, kalóriában kifejezve), számos fémnél állandó értéket ad. Ez az atomhő törvénye. Tételüket általánosították, feltételezve, hogy az minden fémre érvényes. Az állandót ismerték, a fajhőt kísérletileg egyszerűen meg lehetett határozni, és ebből az atomsúly kiszámítható volt. Bizonytalanság esetén tehát e tétel megmondta, melyik atomsúly a helyes. Ezt a tételt Berzelius a későbbiekben felhasználta, és így az nagymértékben hozzájárult a máig használatos atomsúly-értékek megállapításához. 8г. F.
