Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 9 Költözik az egyetem "ФГ. v-A történelem viharai. . . Frázisnak hangzik, de tény, hogy ezek söpörték el középkori egyetemeinket. Pécs, Óbuda és Mátyás király Pozsonyba álmodott Academia Istropolitanája csak büszke művelődéstörténeti emlékünk. Az újkorban, a reformáció fellépése óta, nem volt egyetem hazánkban. A mai, budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem alapjait 1635-ben rakta le — Nagyszombatban Pázmány Péter, esztergomi érsek, az ellenreformáció vezére, a magyar nyelv egyik korai művésze. Az intézmény irányítását másfél évszázadon át a jezsuita rend tartotta kezében. További életében a felvilágosodás eszméinek térhódítása jelentett döntő változást: 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet. Mária Terézia 1777-ben közzétett rendeletében, a Ratio Educationisban többek között hivatalosan elismerte az 1769-ben királyivá lett egyetem magyar jellegét. Ennek következménye: még abban az esztendőben Budára költöztette az Universitast — sószállító hajókon és tutajokon! A műveletet az efféle kérdésekben is ügyes, gyakorlati érzékű Kempelen Farkas (1. március 26-i cikkünket — A szerk.) irányította. (Történt pedig mindez annak ellenére, hogy „jogilag” még Pozsony volt az ország fővárosa.) „A jog- és bölcsészeti kar, a könyvtár, a természettani, természetrajzi és éremgyűjtemény, a csillagda... a királyi várpalotában helyeztettek el.” Ez sem volt azonban az utolsó állomás. II. József központosító törekvéseinek megfelelően átalakította az ország közigazgatási szervezetét. A Helytartótanácsot, a „hadi főkormányszéket” és az ítélőszékeket Budára helyezte át, hiszen itt voltak a legkönynyebben elérhetők. Ez az 1783. december 9-én kelt intézkedés azt eredményezte, hogy az egyetemnek ki kellett költöznie a királyi palotából; helyét az igazgatási szervek foglalták el. Az ország szellemi és gazdasági központja ekkor már a bal parti város volt — így az Universitas természetesen és szervesen nőtt bele Pest szerveződő kulturális életébe. Az új elhelyezkedés nem volt olyan kényelmes, mint a várbéli: szétszórtan települtek a különböző karok. (A jog és a bölcsészet például a Curia épületében kapott otthont.) Ennek ellenére erkölcsi súlya, tekintélye megnőtt: az Universitas az ország szívébe érkezett. B. P.
