Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

December

December 3

Max Pettenkoffernek, az orvosi kémia müncheni professzorának (1811. december 3.—1901) legismertebb tette az volt, hogy nyilvánosan megivott (1892-ben) egy pohár kolerabacilus-tenyészetet. Az volt ugyanis a véleménye, az ember nem azáltal fertőződik, hogy a bacilus a szervezetbe jut; abban inkább sok más tényező felelős. Ezt a nézetét kívánta cselekedetével bizonyítani. Látszólag sikerült, semmi baja nem lett.

Egy tanítványa később ugyanazt produkálta — és megkapta a kolerát. Embere válogatja tehát: bár van aki immunis marad, azért mégsem tanácsos kolerakoktélt fogyasztani.

Nem volt igaza, tudjuk, ö azonban abban a hitben halt meg, hogy kísérletével bebizonyította elképzelését.

Nem ez a tette azonban Pettenkoffer fő érdeme, hanem az a tevékenysége, amellyel megalapította a higiéné, a közegészségügy tudományát és sok tekintetben szervezetét. Kutatásra érdemesnek talált mindent, ami az egészséggel kapcsolatban állhat: a szellőzést, a ruházkodást, az építőanyagok tulajdonságait, az utcák tisztaságát stb. Nekünk természetes, de akkor új volt, hogy mindez bizony számít. Pettenkoffer alkalmas módszereket is keresett a tényezők ellenőrzésére. A levegő tisztaságát a széndioxidtartalom meghatározása által jellemezte, s analitikai

módszert talált ki a széndioxid egyszerű meghatározására levegőben.

Igénybe vett minden tudományt, kémiát, fizikát, mechanikát, hogy az általa kitűzött célok elérését reálissá és megvalósíthatóvá tegye. Csatornázás, szemételszállítás, vágóhidak ellenőrzése, élelmiszer-vizsgálat, járványmegelőzés, az ivóvizek rendszeres ellenőrzése : csupa olyan dolog, aminek megvalósításában neki nem kis része volt.

Fiatal vegyész korában a pénzverdében dolgozott. Ott sikerült megtalálnia a Pompeiben használt üvegmáz titkát. Ezzel megszerezte a művészetkedvelő bajor király jóindulatát, s így szerencsére sok elképzelését meg tudta valósítani. Ennek a máznak köszönhette különben tanszékét is.

Sz. F-