Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 4 Egy név - két tudós Apáthy István — ez a név a magyar tudománytörténetben egyszerre két neves személyiséget jelöl. Az egyik a társadalomtudományokban jeleskedett, a másik pedig évtizedekkel később a természettudományokat művelte, nemzetközi rangon. A két azonos név kitűnő alkalom arra, bogy mindkét tudósunkat emlékezetünkbe idézzük. Idősebb Apáthy István 1829-ben született. Piarista papnövendék volt, amikor kitört a szabadságharc. A 48-as forradalmat tüzértisztként küzdötte végig, majd később elvégezte a jogot. Tizenegy évig ügyvédeskedett Pesten, azután az egyetem kereskedelmi és váltójogi professzora lett. Ennek a szaktudománynak egyik legelső hazai munkása volt. Részt vett törvénykönyvek előkészítésében, sőt a törvényhozásban is, mint képviselő. 1889. december 4-én bekövetkezett halálakor nemcsak az egyetem volt rektorára, a híres jogtudósra emlékeztek tisztelői, hanem a törvények alkotójára is. Ifjabb Apáthy István 1863-ban született. Orvosi oklevéllel a kezében a kolozsvári zoológiái tanszéken kapott állást, és az állatélettan kutatását, oktatását választotta hivatásának. 1886—1889-ben a nápolyi zoológiái állomáson dolgozott, ahol utána is napjainkig bezárólag számos magyar kutató tanult. Apáthy a továbbiakban egyetemi városokban végzett kutató- és oktatómunkát. A 20-as évek elején a szegedi egyetemen dolgozott. Az élettanban és a mikrotechnika fejlesztésében egyaránt fontos kérdéseket oldott meg, így egyebek között ő alkotta az ingerület vezetésének kontinuitástanát, amely szerint az idegfibrillumok egészen a perifériáig összefüggő rendszert alkotnak. Ezzel előmozdította idegszövettani ismereteink fejlődését. A mikrotechnikában rögzítő és egyéb eljárásokat kísérletezett ki, amelyeket a későbbi kutatónemzedék is hasznosíthatott. Apáthy nagy általánosságban elfogadta Darwin tanait. Állást foglalt a hódító háborúk ellen, publicisztikával, szociológiával, sőt szépirodalommal is foglalkozott. 1922-ben halt meg. P. B. P.