Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 1 Az urán felfedezője A kémia XVIII. századi történetének egyik jelentős alakja, Martin Heinrich Klaproth, a Harz hegységi Wernigerodéban született 1743. december 1-én. Tizenhat éves koráig szülővárosa szerény iskolájának volt tanulója, majd Quedlinburgban lett gyógyszerésztanonc. Hét évi tanonckodás után Hannoverben gyógyszerészsegéd lett, és ott ismerkedett meg alaposabban a kémiával. Berlinbe kerülve megismerkedett Pott és Marggraf kitűnő német kémikusokkal, majd — rövid gdanski tartózkodás után — visszatért Berlinbe, ahol V. Rose hírneves gyógyszerész munkatársa, később utóda lett. Klaproth nagyszerű laboratóriumot szerelt fel, és önálló kutatásokat folytatott. Hamarosan úgy ismerték őt, mint a legjobb analitikust. Előadásokat is tartott a katonai (tüzér-) iskolában. 1809-től az újonnan felállított berlini egyetem kémiaprofesszora lett. 74. életévében, 1817-ben halt meg. Az ismert flogisztonelmélet — a német Stahl (1. október 21-i cikkünket. — A szerk.) elmélete — már valamivel Kalproth fellépte előtt megingott, különösen a francia Lavoisier eredményeinek hatására. A németek azonban továbbra is mereven ragaszkodtak honfitársuk, Stahl tanításához; szinte nemzeti ügyet csináltak belőle. Klaprothnak nem kis erkölcsi bátorságra volt tehát szüksége, hogy fellépjen Stahl flogisztonelméletével szemben, mérései, analitikai munkái azonban mindinkább meggyőzték őt arról, hogy Stahl elmélete tarthatatlan. Klaproth további nagy érdeme a kvantitatív vizsgálati módszerek előtérbe állítása és kifejlesztése. Nehéz ma elképzelnünk, hogy a két évszázad előtti vegyészek milyen könnyű szívvel korrigálták mérési eredményeiket, aszerint, hogy mit akartak kihozni. Klaproth hangoztatta a precizitás fontosságát; még arra is figyelemmel volt, hogy milyen anyagú edényeket használt a kémiai reakcióknál. Komoly szakírói tevékenységet is fejtett ki. Mindezen túl ő fedezte fel 1789-ben a szurokércben az uránt, valamint 1803-ban a cériumot. S. O.
