Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 6 A színkép vonalainak titka Bunsen német kémikusprofesszor így írt 1859-ben barátjának, Roscoe-nak Angliába: „Pillanatnyilag Kirchhoff-fal (1. március 12-i cikkünket — A szerk.), fizikus kollégámmal olyasmin dolgozunk, ami aludni sem hagy. Kirchhoff egy csodálatos felfedezést tett, rájött, hogy mi okozza a sötét vonalakat a Nap színképében, s azokat elő tudja hozni színtelen lángszínképben is a Fraunhofer-féle vonalakkal azonos helyen. Képzeld el, ez megnyitja útját aimak, hogy a Nap és csillagok összetételét ugyanúgy megmondjuk, mint ahogy kimutatjuk reagenseinkkel a klórt vagy a ként. Ha van neked egy keveréked alkáli- és alkáli-földfémekből, csak egy milligrammot küldj nekem, és én készülékemben egy távcsövön keresztül, anélkül, hogy az anyaghoz hozzányúlnék, megmondom mi van benne.” Bár már Newton felbontotta (1686-ban) a fehér fényt prizmákkal, csak a múlt század végén vették észre, hogy a Nap színképében, ellentétben földi fényforrások színképével, meghatározott helyeken sötét vonalak láthatók. Fraunhofer bajor csillagász 1814- ben meg is számlálta, meg is jelölte az egyes vonalakat, s pontosan megadta, melyik vonal a színkép melyik helyén jelenik meg. Kirchhoff jött rá azután, hogy minden gerjesztett elemnek meghatározott és jellemző színes vonalai Egykorú színképelemző berendezés vannak a színképben, ha viszont folytonos színképet adó fény valamilyen elem gázain halad keresztül, színképvonala helyén a folytonos színképben fekete vonal jelenik meg. Bunsennel együtt rájöttek, hogy e megállapítást az egyes elemek kimutatására nagyszerűen fel lehet használni. Színképelemzéssel sokkal kisebb mennyiségű elemeket is meg lehet találni, mint kémiai úton. Az új módszer érzékenységét csattanósan és hamarosan bizonyította 1860. november 6-án Bunsen, amikor beszámolt róla, hogy a dürkheimi ásványvíz sokszor vegyvizsgált vízében ismeretlen vonalakból egy új elem jelenlétére következtetett, amelyet nagyobb mennyiségekből aztán kémiailag is sikerült előállítania. Céziumnak nevezte el. Színképelemzéssel fedezték fel azután a következő években a rubidiumot, a galliumot, a talliumot, az indiumot és még néhány kémiai elemet. Legjellegzetesebb példája a felfedezéseknek a hélium (1. március 27-i cikkünket — A szerk.). Ma már nemcsak a földi vegyészeknek, hanem a csillagok, a világűr kutatóinak is elengedhetetlen eszköze a teljesen automatizált színképelemzés. Sz. F.
