Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 7 A biofizika úttörője A francia név ne tévesszen meg senkit: Du Bois- Reymond német tudós volt. Francia-Svájcból származik. Apja Neuchatelban volt órás, majd Berlinbe vándorolt. Fia is ott született, 1818. november 7-én. Du Bois-Reymond azok közé tartozott, akik lassan, tétovázva találják meg élethivatásukat. Előbb filozófiát és teológiát tanult. Utóbb fordult érdeklődése a természettudományok felé. Előbb itt is csak tapogatózott : geológiai és matematikai stúdiumok után jutott el a fizikához és az orvostudományhoz. E két utóbbi tudományágat mesterien ötvözte, és így lett belőle a biofizika egyik megalapítója. Kisebb utazásait leszámítva, egész életét Berlinben töltötte. Kissé túlságosan is elzárkózott az élettől, nagyrészt laboratóriumában. Amit azonban ott alkotott, hamarosan átlépte az országhatárokat. Du Bois-Reymond egy korában teljesen új, szokatlan témakörben búvárkodott: azt kutatta, hogyan viselkednek az izmok és az idegek, ha elektromos áram éri őket. Elképzelhető, hogy mennyi akadállyal kellett megküzdenie. Részben a maradi gondolkodás, részben az elektromosságtan és a technika fejletlensége okozott gondot neki. Tehetségéhez azonban jó szervezőkészség is társult, így például ő alapította meg Berlinben, 1877-ben az Élettani Intézetet. Humboldt, a híres geográfus hamar észrevette tehetségét, és fiatalon az Akadémia tagjai közé emelte. Egy időben Helmholtz (1. augusztus 31-i cikkünket — A ezerk.) is laboratóriumában dolgozott. Leírta, hogy élete egyik legizgalmasabb pillanata az volt. amikor 1857-ben sikerült megvizsgálnia egy élő elekt romos halat. Haladó gondolkodása többször is bajba keverte a híres fiziológust. Legnagyobb vihart Darwin és Koper nikusz című beszéde okozta. Már a cím megválasztása is sejteni engedi, miért árasztották el névtelen levelekkel, miért támadta meg egy képviselő a parlamentben. Mindez azonban nem tántorította el attól az akkor még kövezettnek nem nevezhető úttól, amelyen haladni akart. Egész életét az élet jelenségek titkainak megismerésére fordította, úttörő volt szakmájában. 1896-ban, nem sokkal a röntgensugárzás felfedezése (1. a november 8-i cikkünket — A szerk.) után halt meg. P. B. P.
