Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 3 1957. november 3-án végezték az első űrélettani kísérletet. Alig egy hónappal az első Szputnyik felbocsátása (1. október 4-i cikkünket — A szer к.) után lőtték fel a Szovjetunióban az 508,3 kg súlyú Szputnyik-2-t, amelyen először indítottak útra a világűrbe élőlényt, a Lajka kutyát. ASzputnyik-2 103,8 perc alatt kerülte meg a Földet, legkisebb magassága 220 km, a legnagyobb 1968 km volt. Ezzel a kísérlettel kezdődtek meg az ember űrrepülését előkészítő állatkísérletek. Mielőtt az ember űrrepülésére sor kerülhetett, ki kellett próbálni, hogyan viseli el élő szervezet az indítás után fellépő nagy gyorsulást, majd a szputnyikpályán a súlytalanság állapotát. A kísérlet előtt Lajkát már jó előre hozzászoktatták az abban a hengeres tartályban való tartózkodáshoz, amelyet azután az állattal együtt a szputnyikban helyeztek el. A hengeres tartályt felszerelték levegőkondicionáló, valamint más, a kutya létfeltételeit biztosító berendezésekkel. A kísérlet alatt a kutya testhőmérsékletére, pulzusára, lélegzésére és szívműködésére vonatkozó mérési adatokat a Szputnyik rádióadói a földi megfigyelőállomásokra továbbították, ahol mindent állandóan figyelemmel kísértek. A tapasztalatok szerint Lajka minden különösebb károsodás nélkül elviselte az indításkor a nagy gyorsulást, majd egy teljes hétig keringett a súlytalanság állapotában, miközben táplálkozott, és bélműködése nem mutatott rendellenességet. A sikeres kísérlet befejeztével a kutyát földi rádióirányítással adagolt méreggel fájdalommentesen elpusztították. (Emlékét szobor őrzi.) A további kísérletek során ejtőernyővel ellátott kabinok segítségével a rakétákkal fellőtt kutyák viszszaszállítását is sikeresen megoldották, ami lehetővé tette, hogy az állatokat a kísérlet után is alaposan megvizsgálják, és huzamosabb időn át megfigyeljék. Nemcsak szputnyikokkal, hanem magaslégköri rakétákkal is végeztek számos kísérletet, mind kutyákkal, mind majmokkal. Ezek a kísérletek is bizonyították, hogy a magasabb rendű élőlények viszonylag könnyen viselik el az indításkor fellépő megterhelést, majd a súlytalanságot. R. G.
