Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Október
Október 28 Az első magyar Nobel-díjas 1937. október 28-án 20 óra 20 perckor táviratot adtak fel Stockholmban Szegedre, a következő szöveggel: „A Karolinska Institut tanári kara ma úgy határozott, hogy az idei élettani és orvosi Nobel-díjat önnek ítéli oda, azokért a felfedezésekért, melyeket a biológiai égési folyamatok körül tett, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav-katalízisre. Aláírás: Gunnar Holmgren rektor.” A távirat címzettje dr. Szent- Györgyi Albert, a szegedi egyetem orvosi kémiai intézetének 44 éves professzora volt. Ez volt az első — és a mai napig az utolsó — eset, hogy Magyarországon dolgozó magyar tudós megkapta ezt a legmagasabb tudományos kitüntetést. Magyar származású Nobel-díjas addig és azóta is akadt szép számmal; így Lénárd Fülöp (1905), Wigner Jenő (1963) a fizikai, Hevesy György (1943) (1. augusztus 1-i cikkünket — A szerk.) a kémiai, Bárány Róbert (1914) (1. április 22-i cikkünket — A szerk.) és Békésy György (1961) az élettani és orvosi Nobeldíj kitüntetettjei voltak. Szent-Györgyi Albert 1893-ban született Budapesten. Fiatalon részt vett az első világháborúban. Hazatérve a pozsonyi egyetemen volt tanársegéd, majd több éven át külföldi egyetemeken (Prága, Hamburg, Leyden, Groningen, Cambridge, Rochester) dolgozott. 1931-től a szegedi egyetem orvosi vegytani intézetének volt vezető professzora, de vendégprofesszorként előadásokat tartott Belgiumban (Liege) és Amerikában a Harvard Egyetemen is. Kezdeményezésére alakult meg a Magyar Élettani Társaság. A második világháború után, 1945-től 1947-ig a budapesti egyetem biokémiai tanszékének volt vezetője. 1947-ben az Egyesült Államokba távozott, és a Marine Biological Laboratories egyik kutatóintézetének lett az igazgatója. Rákkutatási eredményeit az utóbbi években világszerte nagy érdeklődés kíséri. 8. O.
