Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Október

Október 26

Homokba temetett városok kutatója

Egyetlen kutatóúton gyalog, lóháton, jakon és teveháton 16 ezer kilométer utat bejárni harminc hónap alatt — nem könnyű dolog. Utána a tapasztalatokat ezeroldalas munkába leírni még nehezebb. Káprázatos rekord! Stein Aurél portréját azonban eltorzítaná, ha csupán számokról, rekordokról beszélnénk. Belső- Ázsia e világhírű magyar származású kutatója rendkívüli szorgalommal, nagy hozzáértéssel és — ne tagadjuk — szerencsével olyan emlékeket tárt fel, olyan összefüggéseket állapított meg, hogy azt ma már nem lehetne megismételni.

Stein Aurél több európai városban végezte tanulmányait. Tehetségét és szorgalmát jelzi, hogy mindössze 26 éves fejjel 1888-ban már a lahorei egyetemen a szanszkrit irodalom professzora lett. Első fontosabb kutatóútjára 1900-ban indult. (Nélkülözhetetlen térképészeti és tereptani ismereteit még budapesti katonáskodása alatt sajátította el.) Követte a Takla- Makán-sivatag déli részén húzódó oázis-városokat. Csaknem kétezer esztendős fára, bőrre írt indiai feljegyzéseket, szobrokat és háztartási eszközöket ásott ki a homokból. Az expedíció történetét Homokba temetett városok című élvezetes könyvében írta le.

1906-ban Stein Aurél karavánja a Pamir hegyláncán átvergődve jutott el a Tarin-medencébe. Messze behatolt a sivatagba, amit az tett lehetővé, hogy a

téli hidegben az éltető vizet jégtömbök alakjában szállították, ősi kínai zarándokutak, városok településföldrajzi megfigyelése és felderítése fűződik ehhez az úthoz. Kiderítette például, hogy merre szállították azelőtt Turkesztán híres jadeit ásványát Kínába. A tudós felfedező és régész akaraterejét az sem törte meg, hogy lefagyott lábujjait el kellett távolítani. Ez volt a híres 16 ezer kilométeres út legkedvezőtlenebb mozzanata. Stem Aurélt mindez nem rendítette meg, sőt harmadik útján, 1913—1916 között 18 ezer kilométert járt be Kínában, Turkesztánban és Perzsiában. Ez az út különösen sok régi értéket mentett meg az enyészettől. 1930—1931-ben következett a negyedik kutatóút, majd befejezve belsőázsiai expedícióit, a Közép-Keleten folytatta munkásságát. Közvetlenül halála (1943. október 26.) előtt, 81 éves korában még Afganisztánban kutatott!

Stein Aurél — illetve, ahogy örök nyugovóra tért: Sir Marc Aurel Stein — nem feledkezett meg hazájáról. Értékes könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.

P. B. P.