Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Október

Október 23 A szikratáviratozás hőskorából • . . '-1 \ . ' *• JQ Amikor Marconi (1. április 25-i cikkünket — A szerk.) 1899-ben először küldött „drótnélküli szikratávira­tot” a La Manche-csatornán át — akkor elképzelhe­tetlenül nagy távolságra 1 —, a következő szöveget adta le: „Marconi a csatornán keresztül mély tisztelettel köszönti Branly urat, mivel ez a nagy vívmány rész­ben Branly értékes felfedezése révén vált lehetsé­gessé.” Edouard Branly, akiről Marconi ilyen elismerően nyilatkozott, francia fizikus volt. Amiens-ban szüle­tett 1844. október 23-án. Kezdetben vidéken tanáros­­kodott, majd a Sorbonne kutatólaboratóriumában elektromos kísérletekkel foglalkozott. Mindemellett orvosi oklevelet is szerzett, és két évtizeden át orvosi praxist folytatott — ez biztosította számára a meg­élhetést. Fizikai kísérleteivel azonban eközben sem hagyott fel. 1873-ban felismerte a rézoxid egyenirá­nyító szerepét; ebből születtek meg a kuprox- vagy más néven száraz-egyenirányítók (rézlemez, amely­nek egyik oldala oxidált, s ehhez valamilyen puha fém, pl. ólom csatlakozik). 1888-ban feltalálta a hóhérért. Ez üvegcső, amely lazán összefüggő fémdarabokkal van megtöltve, s két végén fémdugókkal lezárva. Ha a kohérert áramkörbe kapcsoljuk, ellenállása igen nagynak mutatkozik. Ha viszont a berendezést elektromágneses hullámok érik, a kohérer azonnal elveszti ellenállását, s ezzel pl. zárja az áramkört, amelyben csengő vagy lámpa van. A la­boratórium szerény eszközeivel Branly már ekkor megszerkesztett egy olyan berendezést, amely a ve­szélybe jutott hajó vészjeleit képes volt felfogni. Igaz, hogy ekkor még nem volt adóállomás; a gyakorlati felhasználásra csak tíz évvel később, 1898-ban került sor, amikor Marconi az első rádióadókat — a kezdet­leges szikratávírókat — megépítette. A kohérer egyéb­ként hamar elavult: kiszorította a detektor, illetve az elektroncső. Branly magas kort ért meg. 1939-ben a hitleri csa­patok elől menekülnie kellett Párizsból. 95 éves korá­ban, 1940-ben halt meg. S. 0.

Next

/
Thumbnails
Contents