Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Október
Október 24 A Naprendszer „ékszere" A címben idézett képes kifejezéssel a Szaturnusz bolygóra szoktak utalni. Látványa valóban lenyűgöző. A három részre tagozódó gyűrűrendszer, mint egy összefüggő glóriaszerű karima, több mint kétszeres bolygóátmérőnyire terjed. Felfedezése Galilei nevéhez fűződik, és érdekes epizód emlékét idézi. Galilei 1610-ben csak annyit állapított meg, hogy a Szaturnusz három testből összetett. Kétévi figyelés után meglepetéssel tapasztalta, hogy a „függelékek” eltűntek: a Szaturnusz, a többi bolygókhoz hasonlóan, egyetlen korongnak látszott. Néhány évvel később újra feltűnt különös alakja. Négy évtizeden át a kor legjelentősebb csillagászai igyekeztek megfejteni a rejtélyt. Ma már tudjuk, hogy a bolygó gyűrűrendszere parányi testekből áll, és síkja a Szaturnusz mintegy 30 éves keringése során 15 évenként a földi megfigyelő látóvonalába fordul: ilyenkor a gyűrűrendszer eltűnni látszik, mert élével fordul felénk. Az első távcsövek felbontóképessége elégtelen volt a gyűrűrendszer felismeréséhez. Ahány megfigyelő, annyiféle ábrázolásban rögzítette a látottakat. Közöttük volt a neves tudós is: Pierre Gassendi francia fizikus és csillagász. 1655. október 24-én halt meg, 63 éves korában. Korának neves tudósa volt, 16 éves korában már tanár, 19 éves korában professzor! Papként kezdte működését, de materialista filozófiai meg-A távcsövek fejlődésével — és a bolygó állásával — időről időre módosult a Szaturnuszról alkotott képünk, fgy látta: I: Galilei (1610), II: Chr. Scheiner (1614), III: Riccioli (1640 és 1643), IV—VII: Helvetius (a VII-et 1646-ban), VIII—IX: Riccioli (1647 és 1650), X: Eustachius (1646 — 1648), XI: Fontana, XII: Gassendi, XIII: Riccioli (1644— 1645) győződést vallott. Szembefordult a skolasztikával, és visszanyúlt az epikureusok atomelméletéhez. Fizikai tanításában fontos a tér és az idő objektivitása. Híres filozófiai vitákat folytatott nagy kortársával, Descartes-tal, és ezekben ő képviselte a következetesebb materialista felfogást. Pályája érdekessége, hogy tanítványai közé tartozott Moliere és Cyrano de Bergerac is. Életműve, az Opem omnia hat kötetben jelent meg. Sokirányú munkássága között megemlítjük azt a törekvését, hogy a Nap—Föld távolság meghatározására a Merkúrnak a napkorong előtti elvonulását akarta felhasználni, ami korában, 1631. november 7-én következett be. A XVII. század első felében a távcsöves megfigyelés gyermekkorát élte, a bolygók méreteiről csak elképzelések voltak. Valódi méreteik meghatározásának alapja a Föld—Nap távolság pontos ismerete lett volna, aminek érdekében Gassendi is fáradozott. K. Gv.
