Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Szeptember

Szeptember 18

Fúrás géppel

A magyar bányászatnak fényes múltja van. A középkor folyamán hosszú évszázadokon át a magyar bányászat szolgáltatta Európa arany-, ezüst- és réztermelésének jelentős részét. Az újkor hajnalán egy felvidéki oligarcha-család, a Thnrzó-család a német Fuggerekkel társulva megteremtette a kor legnagyobb bánya-, illetve érctermelő és értékesítő vállalatát.

Selmecbánya ekkor vált Európa-hírűvé. Számtalan, a magyar bányászatban és kohászatban bevezetett, sokszor nemzetközi viszonylatban is úttörő jelentőségű újítás született itt: a lőporos repesztés, vízemelő berendezések stb. A Selmecbányái Bányász Akadémia a világ első bányászati szakiskolája volt, 1735-ben létesült. Akadémiai rangot 1763-ban kapott.

Nem véletlen, hogy a magyar bányaipar számos kiválósága Selmecbányán fejtette ki tevékenységét: Weindl Gáspár, Mikoviny Sámuel, Hell Máté Kornél, Hell József Károly, Debreczeni Márton stb. E dicső nevek sorában meg kell emlékezzünk Péch Antalról is, akinek korszakos alkotásai bányászatunk minden terén megörökítették nevét, ő alkalmazta nálunk elsőnek a géppel való fúrást. Ennek az újításnak a segítségével a Selmec-vidéki bányászat nagy altáróját közel két évtizeddel korábban fejezte be. Kezdeményezte a Zsil-völgyi széntelepek felkutatását. A fémkohók központosításában és a vajdahunyadi és diósgyőri vasgyár berendezésében is nagy szerepet játszott. Megírta az első magyar—német bányászati szakszótárt, az első magyar ércelőkészítéstant, megindította a Bányászati és Kohászati Lapokat, s ezzel lerakta a magyar nyelvű bányászati szaknyelv és tudomány alapjait.

Péch Antal 1895. szeptember 18-án halt meg.

P. J.