Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 19 A modern rakétatechnikát és az űrhajózást Konsztantyin Edvardovics Giolkovszkij (1857—1935) orosz tudós alapozta meg tudományosan, a századforduló után. Már 1883-ban leszögezte Szabad tér című tudományos naplójában, sőt meggyőzően bizonyította, hogy a világűrben való közlekedés nem vágyálom, hanem a rakéták segítségével lehetségessé válhat. Csakis a hatás-visszahatás elvén alapuló rakéták lehetnek az űrhajók „motorjai”, mert a rakéta mozgásához nem kell semmiféle közeg, a rakéta légüres térben is működik. Ahogyan a löveg (az ágyú) hátrasiklik, amikor kirepül csövéből az ágyúgolyó, ugyanígy: ha folytonos áramlással gáz tódul ki a rakéta tartályából, a rakétának is állandó mozgása lesz az ellenkező irányban. A világűr kutatása sugárhajtású eszközökkel című, 1903-ban megjelent munkájában már alaposan elemezte a rakétamozgást, az űrkutatás megvalósításához vezető utakat. Meghatározta a rakétamozgás alapegyenletét, az ún. Ciolkovszkij-képletet, felvetette a folyékony hajtóanyagú rakéták, az űrállomások és a több lépcsős rakéták gondolatát. Egyetlen rakétával általában nem érhető el az űrhajózáshoz szükséges 8 km/mp vagy ennél nagyobb végsebesség. Ha azonban több rakétát helyeznek egymásra, akkor az első fokozat üzemanyagával a rakétalépcső mintegy 2—4 km/mp sebességet érhet el. Az első fokozat kiégése után begyullad a második fokozat, és az első fokozat üres üzemanyagtartálya leválik, a második fokozat pedig „örökli” az elsőnek a végsebességét, és már ezzel indul tovább. Két vagy három fokozattal így el lehet érni a kívánt kozmikus sebességet. Ciolkovszkij léghajózással és kísérleti aerodinamikával is foglalkozott, de a cári uralom alatt magára hagyatva, minden támogatás nélkül kellett dolgoznia. Csak a szovjethatalom adta meg számára a lehetőséget, hogy tervei megvalósításához foghasson. Élete utolsó 15 évében, 1935. szeptember 19-én bekövetkezett haláláig, kutatásait a sugárhajtású repülésre is kiterjesztette. Ciolkovszkij meg volt győződve arról, hogy be fog teljesülni az űrhajózásra vonatkozó előrelátása. Híres mondását, hogy „a Föld az emberiség bölcsője, de az ember nem akar örökké a bölcsőben élni” — manapság, az űrhajózás korszakában, különösen sokszor idézik. R. G.
