Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Szeptember

Szeptember 15

Amikor 1913. szeptember 15-én meghalt Vámbéry Ármin, a budapesti egyetem professzora, úgy tűnt: a magányos utazók és kutatók utolsó kép viselője szállt vele a sírba. Ez az egyik lábára nyomorék (!) férfi nagyrészt gyalogszerrel olyan távolságokat járt be, amelyek ma egy gyakorlott légiutasnak is becsületére válnának.

Vámbéryt kiváló képessége és nagy akaratereje segítette a világhírre, az ehsmerés csúcsára. Küzdelmes ifjúság után barátokra talált, akik eljuttatták Konstantinápolyba, ahol tüneményes gyorsasággal sajátította el a törököt és más keleti nyelveket. Rövid idő alatt már ő tanította a török előkelőségeket és a diplomáciai testület tagjait nyelvészetre. Az akkor szerzett ismeretségek és ajánlólevelek később jól kamatoztak.

„Rasid effendi” még csak útban volt hazája felé, amikor az Akadémia (1861-ben) a 29 éves fiatalembert levelező tagjai közé választotta. Székfoglalójában elmondotta, hogy ő ,,a magyarok őshazája helyett nyelvészeti igazságokat” keres.

Amikor Vámbéry 1863 tavaszán Teheránban vándorló dervisnek öltözve egy tatár zarándokcsoporthoz csatlakozott, nem kellett tartania attól, hogy felismerik, mert kiválóan beszélte nyelvüket, jól ismerte a helyi szokásokat és vallási kötelmeket. „Mi európaiak másképp eszünk, iszunk, alszunk, sírunk, sóhajtunk, intünk, mint a keletiek” — írta. Még arra is vigyáznia kellett, hogy éjjel álmában meg ne szólaljon valamelyik európai nyelven. Ez ugyanis Bokharában, a mohamedánok híres központjában azonnali halálát okozta volna.

Sivatagi karavánútján Vámbéry járt Khivában, Szamarkandban is, több évvel megelőzve Fedcsenkót és más orosz kutatókat. Teheránban már lehetősége nyílott arra, hogy hasznosítsa arab betűkkel — magyar nyelven írt titkos feljegyzéseit. Amikor azután munkája több európai nyelven megjelent, olyan világot ismerhetett meg belőle az olvasó, amely abban az időben gyakorlatilag elérhetetlen volt.

1870-ben Vámbéry a pesti egyetem nyelvészprofesszora lett. Nemzetközi kapcsolatait tovább ápolta. A magyar nyelv török eredete mellett tört lándzsát, tehát hibás ösvényen járt, ez azonban nem csökkenti közép-ázsiai útjának értékét.

P. B. P.