Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 13 1643. szeptember 13-án készült el Itáliában az első barométer. Felfedezőjének általában Evangélista Torricellis (1608—1647) tartják. Ez a fiatalon elhunyt olasz fizikus — akit Galilei legkiválóbb tanítványaként tisztelünk — végezte el azt az alapvető kísérletet, amelyen a higanyos barométer alapszik. Torricelli klasszikus kísérlete, úgy, amint azt ma is bemutatják, abból áll, hogy egy kb. 90 cm hosszú, meglehetősen széles, egyik végén nyitott üvegcsövet függőleges helyzetben tartunk, nyílásával fölfelé; azután megtöltjük higannyal, felső végét kezünkkel befogjuk, majd a csövet 180 fokkal megfordítjuk, higannyal telt edénybe állítjuk, és kezünket elveszszük a végéről. Ekkor a higany a csőben süllyedni kezd — de nem száll le a vele közlekedőedónyszerűen egybekötött külső edény higanyszintjéig, hanem csak egy olyan szintig, amely kb. 75 cm-rel fekszik az első higanyszint felett. A két higanyszint közti magasságkülönbségből és a higany fajsúlyából (13,596) a fennálló légnyomás kiszámítható. Maga Torricelli azonban még nem szerkesztett olyan műszert, amelyről a légnyomás közvetlenül leolvasható. ö csak a barométer működési elvét fedezte fel, de nem magát a barométert. Ezt a feladatot tanítványa, Yiviani oldotta meg, még Torricelli életében. Az új meteorológiai műszert már a fölfedezését követő években érdekes mérésekre használták fel. 1648- ban Descartes és Pascal kezdeményezésére Perrier megmérte a barométerrel a közép-franciaországi Puvde-Dóme-csúcs magasságát (1465 m), 1660-ban használták először időjelzési célra (1. december 6-i cikkünket — A 8zerk.). A műszer „névadó ünnepe” 1662—1663-ra tehető. Robert Boyle angol fizikus adta ezt a maradandó nevet, őtőle származik a barométer elnevezés. A. L.
