Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 12 A Hold mint célpont ' j ' ‘ 'i ’ • . . ''' ■ ■■ _____________ A 384 000 km távolságban levő, 3470 km átmérőjű Höld eltalálása Földről indított rakétával rakétatechnikai és égimechanikai feladat. A rakéta mint lövedék csak akkor jut el a Holdig, ha legalább 11 km/mp sebességgel indítjuk. A célzás pontosságára jellemző, hogy a mintegy 30 km/mp sebességgel száguldó Föld körül 1 km/mp sebességgel haladó Holdat olyan lövedékkel kell eltalálni, amelynek sebessége a Földtől távolodva fokozatosan csökken. Erre a feladatra vállalkozott a Szovjetunió, amikor 1959. szeptember 12-én útjára bocsátotta a Lunyik-2 holdszondát. Az előzetes számítások szerint a Lunyik-2-nek 34 órás repülés után másnap este 22h 05m-kor kellett elérnie a Hold felszínét. A tényleges becsapódás 22h 2m 24s-kor történt, azaz mindössze 2,5 perccel a számított időpont előtt. Az említett távolságokat figyelembe véve, még ha pontosan betartjuk is az indítás pillanatát, mégsem találhatjuk el a Holdat, ha az indítási sebesség eltér a számított értéktől. Ha az eltérés 0,1%, a találkozás időpontjában félórás különbség jelentkezik vagy a találkozás be sem következik. A Lunyik-2 2,5 perces időkülönbsége azt jelenti, hogy az indítási sebességet 0,01% pontossággal sikerült betartani. A Lunyik-2 3,3 km/mp sebességgel csapódott a Hold felszínébe a Mare Imbrium peremén húzódó Appenninek-hegylánc tövében. A Lunyik-2 volt az első eszköz, mely emberkéz alkotta műszeres testet egy másik égitestre juttatott. A rakéta utolsó fokozata 1511 kg volt, amiben egy 390,2 kg-os műszeres test foglalt helyet. A műszerek mágneses teret nem észleltek, de valami ionoszférához hasonló gyenge réteg jelenlétét kimutatták. A Lunyik-2 összeroncsolódott, de a magával vitt szovjet felségjeleket a későbbi holdutazók majd egyszer megtalálják. K. Oy.
