Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 10 A meterológiai ősz kezdete A közfelfogás szerint a nyári időszak Magyarországon csak három hónapot ölel fel: június elejétől augusztus végéig terjed. Ennek a szemléletnek a kialakulásában nagy része van a régi, még az osztrák—magyar időkből ittfelejtett iskolai rendtartásnak, amely szerint az oktatási évet szeptember elsejével meg kell kezdem. A valóság azonban az, hogy időjárási szempontból szeptember első harmadrésze a legtöbb esztendőben még teljesen nyárias időjárású. A nyár tehát belenyúlik a szeptemberbe is, azonban a hónap középső tíz napja folyamán, 10-e és 20-a között, hirtelen és kellemetlen fordulat szokott bekövetkezni: az ország földjét kiadós esők öntözik, a széljárás megélénkül, a hőmérséklet sokszor 8—10 fokkal süllyed az előző nyárias időszak hőmérséklete alá. A nyárnak ezt a sokszor drámai erővel bekövetkező hirtelen megszűnését kedélyileg nehezen viseljük el. Nemi vigasz, hogy szeptember utolsó hetében gyakran fokozatosan megjavul az idő: először az esők szűnnek meg, azután a hőmérséklet is fokozatosan emelkedni kezd, és a hónap utolsó napjaira sokszor valódi hőhullám alakul ki. A nyárnak ez a végső búcsúja, amelyet a köznyelv a „vénasszonyok nyara” elnevezéssel szokott illetni. Persze, ami legtöbb évben szeptember 10-e körül megkezdődik, az csak az úgynevezett meteorológiai ősz. Csillagászati értelemben még nincs itt az ősz, mert a nappalok még vagy tíz perccel hosszabbak az éjszakáknál. Az élővilág szempontjából azonban már nagyon is itt van az ősz; a vándorló madarak közül a korán indulók elhagytak minket, a későn indulók pedig útra készülnek. A lombok őszi sárgulása és bámulása is feltartóztathatatlanul halad előre. Érdekes megjegyezni, hogy a nyárból őszbe való átmenet sokszor egy igen erős és hirtelen időváltozással rohan meg bennünket, ellentétben a többi évszakok közti, sokszor lassú, fokozatos, vontatott átmenettel. Azért itt is érvényesül éghajlatunknak egy egészen általános vonása, a visszatérések törvénye, amely szerint az első őszi rosszabbodás után, ha elég nagy késéssel is, de mindig kapunk még időnként szép és kellemes napokat. A. L.
