Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 9 A békacomb mint detektor • . -4 'Wv. • i« -г1..'• ''•Jt i-Q?"" ' '•t'' ________ . Galvánelem, galvánáram, galvanoszkóp, galvanométer, galvanizálás ... mindegyik szóban benne van Luigi Oalvani olasz orvos neve. 1737. szeptember 9-én született Bolognában. Apósa az egyetem tanára volt, és tanszékét veje örökölte. Kezdetben anatómiát, később szülészettant tanított. A bolognai egyetemen emléktábla jelzi, hogy ott történt a békacombok nevezetes rángatózásának megfigyelése 1786 szeptemberében. Ritkán volt új megfigyelés annyira nehezen érthető, mint ez. Legelőször az tűnt fel Galvaninak, hogy a fémkampóval érintkező békacomb elektromos szikrakisülések közelében vagy zivatar közeledtekor megrándult. Ma tisztán látjuk, hogy ezek a rángatózások az elektromos rezgések, elektromágneses hullámok létét jelezték: a békacombok úgy működtek, mint valami detektor. Annak idején minderről semmit sem tudtak. Galvani is állati elektromosság hatására gondolt, nem is egészen alaptalanul, hiszen az elektromos rája eléggé bizonyította, hogy az állati testben elektromos feszültségek léphetnek fel. Galvani érdeme, hogy a jelenséget tovább kutatta, s rájött, hogy a rángatózás szikrakisülés vagy villámlás nélkül is előidézhető, ha a békacombot két különböző fémből készült kengyelre akasztja rá. Ez volt a legelső galvánelem: a békacomb testnedvei szolgáltatták az elektrolitot a két fémelektród számára, az áramjelző pedig a combizom volt. Ezt a magyarázatot természetesen ő még nem ismerhette^ Megfigyelései elsősorban következményei miatt fontosak: Volta (1. február 18-i cikkünket — A szerk.) ezek alapján szerkesztette meg az első áramforrást, az első „galvánelemet”. S. O.
